Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 27 (315. szám) - Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ):
2273 Szívesen belebocsátkoztam volna a részleteibe, mert ha az ember ezt felrajzolja, kérem szépen, teljesen világos, hogy a függési rendszer a kormányelnök, illetve az Akadémia elnöke, e két személy megbízásai, felkérései stb., stb. alapján épül ki az egész hierarchia. Ha az indokolást nézzük, ott is egy nagyon érdekes dolgot lehet találni ebben a gondolatkörben . Ott már az indokolás a Magyar Tudományos Akadémia ilyenolyan jóváhagyásáról beszél, de a gyakorlatban mindig az elnökről van szó. Hadd jelezzem azt, tudományos életünkben is kivételes a hierarchiának ennyire a felülrőlválogatottsággal, a kinevezési rend szerrel építkező jellege. Nem akarok e késői órán most kisebb jelentőségű kérdésekbe bocsátkozni. Elismerve az OTKA pozitív szerepét a magyar tudományosságban, úgy gondolom, önmagára vet árnyékot - és hadd mondjam azt, nem is következmények nélkül , hogy ilyen függési láncok alakulnak ki, amelyek a legteljesebb bizalom és a legteljesebb remény a tekintetben, hogy általában jól döntenek de a legfőbb aggodalom, hogy mégis az ismertség, a kapcsolatrendszerek zárt világokban helyezik el az OTKA pozitív tevéken ységét. (20.30) Úgy gondolom, hogy helyes, ha a törvényhozás erre felfigyel. Lehet, hogy még nem okoznak bajt, de okozhatnak. Ennek kell elébe vágnia a törvényhozásnak, mert különben nincs értelme, hogy a rendszer felügyeletéről, törvényhozás előtti megmér etéséről, a kormány felelősségének közvetítésével bizonyos ellenőrzésről komolyan beszélni lehetne. Meg fogom tenni a magam módosító javaslatait. Szeretném, ha mindazok, akik hallották vagy hallják, hogy milyen észrevételeim voltak - ha ilyen nagyon rövide n is , elgondolkodnának rajta: vajon valóban ez a sikeres működés szükséges feltétele, vagy lehet demokratikusabban, a különböző szinteken talán meg is nevezve őket, nemcsak elvont közösségekről beszélve, a választás - a tudósok képessége, hogy jól szelek táljanak - nagyobb szerephez jutna ebben az egész rendszerben. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Mádai Péter képviselő úr, SZDSZ. (Mádai Péter: Nem!) Tévedés? (Mádai Péter: Nem kétperces hozzászólásra !) Tehát nem kétperces, hanem rendes hozzászólásra. Rendes hozzászólásra adom meg a szót, miután más hozzászóló nem jelentkezett. MÁDAI PÉTER (SZDSZ) : E nem egészen késői órán örülök, hogy itt vagyok a Házban, mert ma este négy, általam nagyon tisztelt kép viselőtársam igazán kulturáltan, szépen beszélt egy kicsit a jövőnkről. Nem is akartam eredetileg hozzászólni, de az OTKAt leírva látta az unokám, aki tíz és fél éves, és megkérdezte, hogy kit becézünk úgy, hogy "KA". Azt mondtam, hogy nincs olyan, hogy " OT". Ettől a pillanattól kezdve nekem kedves lett ez a törvény - korábban is az volt , de amit becézünk, azt általában szeretjük is. Azért szólok hozzá, mert ezt a témát, ezt a gondolatot, ezt a nagyon fontos ügyet, azt gondolom, szeretem. Tényleg nagyon rövid szeretnék lenni, mert nem akarom az időt rabolni. Mérjük fel, melyek megmaradásunk, emelkedésünk feltételei. Végül nem idézek, de talán megbocsátja nekem az Akadémia elnöke: ne csak a pártok súgói, hanem az ország szürkeállománya véleményére figyeljü nk, és ne 1998ig, hanem több évtizedre tervezzünk. Abban a szerencsés helyzetben vagyok - és gondolom, képviselőtársaim is , hogy a Históriát az Akadémia jóvoltából megkapjuk. Az Ezredforduló című melléklet, amely most a legutóbbi Históriában bent volt, egy szimbolikus képet hozott a címlapján - kiemelve az Akadémia gyönyörű épülete, és fölötte a Parlament. Nem ráterpeszkedik, hanem egy kicsit úgy tűnik, mintha az anya vigyázna a gyerekére. Amiért tehát én szót kértem: örülök, hogy a törvény megszületett, a kifogásokat, észrevételeket nagyrabecsült képviselőtársaim elmondták. Azt gondolom, hogy két dolog nagyonnagyon fontos. Jusson pénz - Daróczy képviselőtársamat szeretném idézni - az értelmes kutatásra, tehát a kutatónak ne az legyen a kérdése, hogy men nyit ad az állam, és akkor azt kutatom, amit finanszíroz, ha jól
