Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter, a napirendi pont előadója:
228 több idős ember szorul ápolásra. Mindezeket az adatokat részletesen megismerhették képviselőtársaim, amikor az Országgyűlés - történetében először, ebben a ciklusban - külön vitanapot szentelt a lakosság egészségi állapotának. A lakosság egészségi állapota jelenleg akadálya annak, hogy az állampolgárok - jogos igényeik szerint - minél teljesebb életet éljenek, és nem teszi lehetővé azt sem, hogy a társadalom és a gazdaság megfelelően hatékonyan működjön. Ebben a helyzetben célunk nem lehet más, mint a népesség egészségi állapotának javítása. Ennek a törvénytervezetnek és a megszületendő törvénynek az a feladata, hogy biztosítsa ehhez a megfelelő jogi kereteket , hátteret. (13.20) Tisztelt Ház! Mi az a terület, amit szabályoznia kell az új átfogó törvénynek? A lakosság egészségi állapotáért nem tehető egyedüli felelőssé az egészségügy. Ahogy mondani szokás, az egészség nem az egészségügyben keletkezik és nem is o tt vész el. Nemcsak a tudományos tények bizonyítják, hanem magunk is egyre inkább felismerjük, hogy egészségünket döntően a gazdaság fejlettsége, környezetünk állapota, a lakosság szociális helyzete, életmódja határozza meg. Nem tagadható azonban, hogy az egészségügyi ellátások hatékonysága sem megfelelő, az elmúlt évtizedek során kialakult egészségügyi ellátórendszer már nem képes megfelelően és hatékonyan kielégíteni azokat a szükségleteket, amelyek a lakosság egészségi állapotából ma következnek. A törvé ny feladata tehát többszörös. Bár a gyógyítás szerepe nem alábecsülhető, az új törvény szándékunk szerint nemcsak a gyógyító egészségügy, hanem valóban az egészség ügyének törvénye lesz. A lehető legteljesebb mértékben kell biztosítania azt, hogy egészségü nk megtartható, fejleszthető és ha megbetegszünk, helyreállítható legyen. Egyszerre, egy időben és összehangoltan kell szabályoznia a megelőzés, a korai betegségfelismerés, a gyógyítás és a rehabilitáció teljes kérdéskörét, megszabni ezekben az egyes szere plők feladatait, jogait, kötelességeit és a közöttük lévő kapcsolatokat. A legnagyobb szemléleti változás talán éppen ezen a területen tapasztalható a korábbi törvényekhez képest. Az előző jogszabályok alapvetően azt írták le, hogy hogyan kell működnie az egészségügynek, melyek az egészségügyben dolgozók jogai és kötelességei a betegek ellátása során. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat legfontosabb elve, hogy az állampolgár szempontjait, érdekeit tartja szem előtt a rendelkezéseknél. Azt írja le, hogy a po lgárnak egészségesként és betegként milyen lehetőségei, jogai vannak ahhoz, hogy egészségét megőrizze vagy visszanyerje, és hogyan élhet ezekkel a jogokkal. A magyar egészségügyben, de talán a társadalom számára is új ez a szemlélet. Amikor egészsége ügyéb en egyenrangú partnerré válhat az állampolgár, valóban megszűnik az állam korábbi gyámkodása, közvetlen irányító szerepe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az állampolgár magára marad ezekben a kérdésekben; az államnak biztosítania kell az alapvető feltétel eket és lehetőségeket a választáshoz. Az állam felelősségét a tervezet nem csökkenti, de annak tartalmát alaposan megváltoztatja. Kiemelt feladatai vannak az államnak abban, hogy biztosítsa az egészségmegőrzés feltételeit. Ez természetesen nem lehetséges c supán az egészségügyi törvényben, egyebek között az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatra, a környezetvédelemre, a környezetegészségügyre, a sugáregészségügyre, a munkavédelemre, a munka világának egészére vonatkozó összehangolt jogszabályok szükségesek ahhoz, hogy egészségünk megőrzésének valóban meglegyenek a jogi garanciái. Az államnak kell gondoskodnia arról, hogy az egészségügy megfelelő legyen. Mit is jelent ez? Nagy vonalakban összefoglalva azt, hogy a lakosság valódi szükségleteinek me gfelelő terjedelmű legyen az ellátórendszer, hogy annak elhelyezkedése egyenletes legyen, minden szakterület olyan arányban jelenjen meg ebben, amit a megbetegedések valóban indokolnak. Olyan szabályozórendszert kell létrehoznia az államnak, amely biztosít ja az egészségügyi ellátórendszer hatékony működését és fenntarthatóságát.
