Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 27 (315. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló 86/1997. (X. 8.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2216 Köszönöm szépen Mécs Imre képviselő úr felszólalását. Szólásra következik Pokor ni Zoltán képviselő úr, a Fidesz részéről. Őt követi majd Torgyán József képviselő úr, a Független Kisgazdapárt részéről. Megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A NATOcsatlakozás fonto sságáról, a NATO lehetséges középkeleteurópai szerepvállalásának jövőbeni súlyáról elég sok szó esett ebben a Házban. Ma, október végén, nem ennek a fontosságát kell nekünk ecsetelni. Valamennyien tudjuk azt, hogy a NATOmeghívás egy olyan lehetőséget je lent ennek az országnak, amilyen lehetőséggel ötvenévente, évszázadonta egyszer ha találkozik egy boldogabb ország. Valamennyien tudjuk azt, hogy a három, csatlakozásra felkért ország nemcsak gazdasági eredményeiért, nemcsak a jogállami intézményrendszer k iépítésében tanúsított előrehaladásáért kapta ezt a megtisztelő felkérést, hanem valóban ott van a magyar felkérésben '56 visszfénye, valóban ott van a '68as tavasz, és valóban ott van a lengyel Szolidaritás keleteurópai földindulást elindító, az illegal itást is vállaló hősies tevékenysége. Illő ezekre a szép és valóban lelket melengető történelmi párhuzamokra emlékeztetni, amikor a NATOcsatlakozásról beszélünk. Illő Magyarország következő évtizedeiről, ha nem évszázadairól beszélni, még ha olyan formába n is, hogy az ember az elkeseredett Ady Endrét idézi, aki kompországról beszélt, mely kétségesen hánykódik keletről nyugatra, de szívesebben vissza - tette hozzá Ady Endre. Illő lenne, jó lenne - vágyainkban ez él , hogy ezt az országot egyszer s mindenko rra lehorgonyozzuk NyugatEurópa boldogabb partjainál. Azonban a mai hozzászólás nem ezen tiszteletkörök, nem ezen emelkedett történelmi eszmefuttatások ideje. Nem érzem megtisztelőnek azt, hogy ma itt a NATOcsatlakozásról szóló határozati javaslat, illet ve a népszavazásról szóló határozati javaslat kapcsán szólhatok. Nincs ebben semmi megtisztelő, hiszen az, hogy ma itt kell állnunk, és ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell, az szégyen - e magyar parlament szégyene! Hiszen lassan 2,53 hónapja mindenki ált al ismert ez a közös elhatározás, hogy a NATOügyben legyen népszavazás. Ismert, és ma már elfogadott az az elhatározás is, hogy NATOügyben ne csak véleményformáló, hanem ügydöntő népszavazás legyen. Ismert, és mindenki által tudott az a tény is, hogy a k ormány szeptember hónap során egy álkérdéssel megelőzte úgymond a polgárok kérdését, valójában az alkotmányosságot előzte meg, és a polgárokat hátba támadta. Harminc napot fecséreltünk el egy ilyen kérdés vitatásával! Sajnálatos módon nem igaz az az állítá s, hogy erre csak október 13án hívták fel az alkotmánybírók a tisztelt kormány és a tisztelt kormánypártok figyelmét, hiszen számtalan szakértő, számtalan alkotmányjogász és számos esetben az ellenzék képviselői is ebben a Házban, ebben a teremben felhívt ák a figyelmet arra, hogy amit a kormány ez ügyben művel, azt tekintheti ügyes húzásnak, huszáros eljárásnak, hogy beelőz egy népi kezdeményezést, egy polgárok által nagy tömegben támogatott kezdeményezést. De ha ezt szigorúbban megnézzük, nem más, mint me ghazudtolása az alkotmány szellemének és betűjének egyaránt. Aki ma időhiányról beszél, az magára vessen, mert harminc napot lopott el a kormány e vita idejéből. (16.00) Szomorú az, hogy ma, október végén ezzel a kérdéssel - még mindig ezzel a kérdéssel - kell a tisztelt Háznak foglalkoznia. Nem a büszkeség dagasztja tehát a kebleinket, hanem az, hogy az önök figyelmét minden formában igyekeztünk felhívni ennek a kérdésnek az elkerülendő voltára, még olyan formában is, hogy elhagytuk a Ház üléstermét, tilta kozásul kivonultunk, mert nem vehettünk részt egy olyan ülésen, amelyik véleményünk szerint az alkotmányosságot nem tartja tiszteletben. És bárcsak ne lett volna igazunk, mert az Alkotmánybíróság döntése alátámasztotta az érveinket. (Közbeszólás az MSZP pa dsoraiból: Nem igaz! Csak így tovább!)
