Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 22 (314. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatá... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VANKÓ MAGDOLNA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
2146 közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosítójának általános vitára való alkalmasságáról együtt szeretnék szólni, miut án ez a két törvénytervezet szorosan összefügg. Már régóta tervezzük, hogy az egyházak finanszírozási rendszerét meg kell változtatni, és az egyszeri évi állami támogatás helyett ki kell dolgozni egy igazságosabb elosztási rendszert. Így az új egyházi fina nszírozási rendszer rendkívül összetett. Ha megnézzük, hogy mi az, ami ebben az egyház- finanszírozási törvényben forrásként jelenik meg az egyházi működéshez, akkor az egyik rendezőelv mindenesetre a tevékenység. Ha tehát az egyház szociális, kulturális, oktatási tevékenységet folytat, akkor éppen olyan támogatásban részesül, mint bármely más állami iskola, azaz automatikusan járnak neki ezek a költségek, tehát nem befolyásolható, hogy ez mennyi lesz. Egyetlen ponton lehet befolyásolni: hogy hány gyereket milyen intézményben oktat, vagy hány rászorulót milyen intézményben tart el az egyház. Ez természetesen állami feladat kiváltása címen jár, ami azt jelenti, hogy legalább annak meg kell felelnie. Az sohasem volt kérdés, hogy az egyházi iskolában is ugyanaz t a követelményt kell teljesíteni, mint az állami iskolában. Innentől kezdve nincs mit egyeztetni, ahány gyerek egyházi iskolába jár, vagy ahány beteg egyházi kórházban kap ellátást, az ugyanazt kapja. A kiegészítő támogatással még az a különbség is megszű nt, hogy az egyháznak saját forrásaiból kell azt adni, amit önkormányzatok esetében az önkormányzat ad egyéb bevételei vagy vagyona terhére. Tehát az egyik rendezőelv, hogy a tevékenység határozza meg a támogatás mértékét. Ez egyeztetéstől teljesen függetl en, automatikusan működik, illetve az egyházi oldalról határozódik meg, és nem lehet beleavatkozni. A másik rendezőelv, hogy az állam, illetve a költségvetés a jövedelemadó bevételének 1 százalékát átengedi, ahol is az állampolgárra bízza azt, hogy kinek é s milyen mértékben kívánja odaadni. Itt megint nincs állami finanszírozása az egyházaknak. 2002ig kiegészítési kötelezettsége van a költségvetésnek, amiben megint nem befolyásolhat senki semmit, mert a beérkezett összeghez képest kell kiegészíteni, és abb an az arányban, ahogy az állampolgár döntött. A harmadik forrás egy automatikus forrás, egy egyház által meghatározott vagyonrész százalékban meghatározott járadéka. Bizottságunkban vitát váltott ki, hogy ez a törvény két csoportra osztja fel az egyházakat . Az egyik csoportnak volt államosított ingatlana, és ez természetesen visszaigényelheti, akinek viszont nem volt, az értelemszerűen nem tud mit visszaigényelni. Elhangzott bizottsági ülésünkön az a megjegyzés, vagy inkább kétely, hogy ezzel a törvénnyel a kormány az adózó állampolgártól szeretné, hogyha kimondaná, hogy melyik a fontos egyház, és melyik a nem fontos egyház. Ez így nem fedi a valóságot. Az állam inkább azt szeretné elérni, hogy az adózó állampolgárok bizonyos automatizmuson keresztül támogas sák az egyházat. Egyrészt amelyik egyház többet dolgozik, nyilván több támogatást kap a normatív támogatásból, másrészt amelyiket többen szeretnek a lakosságból, vagy többen tartanak fontosnak, annak fogják odaadni az 1 százalékot, és az állam ezt nem akar ja megváltoztatni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) - Később kezdtem, pont egy perccel. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Képviselő asszony, való igaz, hogy kicsit később kezdte, de őszintén szólva, amit eddig elmondott, az sok mindenre hasonlít, de bizottsági véleményismertetésre nem. Ráadásul mind a ketten ugyanazt a témakört érintik Donáth képviselő úrral. Nem szívesen szakítottam félbe, de reméltem, hogy legalább az időt nem használják ki. Ugyanis legfeljebb öt perc állt volna rendelkezésükre. Kérem, hogy röviden fejezze be. VANKÓ MAGDOLNA , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója : Akkor egy fél perc. Jó. Tehát úgy vélem, hogy a megkezdett úton mindenképpen végig kell menni, a törvénycsomag tárgyalását b e kell fejezni. (9.20)
