Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 22 (314. szám) - Dr. Szabó Zoltán művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár együttes expozéja a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló tör... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2140 az esetben, ha a helyi önkormányzat oly m ódon akarja megszüntetni az általa fenntartott közoktatási intézményt, hogy e döntésénél figyelmen kívül hagyja a megyei, fővárosi fejlesztési tervben foglaltakat. A közoktatásról szóló törvény hatályos rendelkezései alapján közoktatási intézmény akkor szü ntethető meg, fenntartói joga akkor adható át, ha az adott tevékenységről, szolgáltatásról a helyi önkormányzat a továbbiakban is megfelelő színvonalon gondoskodik, és a szolgáltatás igénybevétele a gyermekeknek, tanulóknak, szülőknek nem okoz aránytalan t erhet. E kérdések eldöntéséhez - tehát hogy megfelelő színvonalon gondoskodike a továbbiakban is, illetve okoze aránytalan terhet - a helyi önkormányzatnak be kell szereznie a fővárosi, megyei önkormányzati fejlesztési tervre épített szakvéleményt. E sza kvéleményben foglaltak a helyi önkormányzatokat nem kötelezik. Attól eltérő döntéseket is hozhatnak, annak ellenére, hogy ezáltal például valamely feladat az adott területen ellátatlan marad, illetőleg igénybevétele az érintettek részére jelentősen megnehe zül. A javaslat elfogadása esetén ezért a jövőben az ilyen döntések meghozatalához minősített többségre van szükség, ami annyit jelent, hogy a megválasztott képviselők több mint 50 százalékának igennel kell szavaznia. Tisztelt Ház! A közoktatási törvény ja vasolt módosítása hozzájárulhat ahhoz, hogy stabil intézményrendszer alakuljon ki a közoktatásban, és ezáltal segítséget nyújthat ahhoz is, hogy a közoktatás intézményrendszere hosszabb távon alkalmas legyen feladatainak megoldására. Ami most már a felsőok tatási törvény szükséges módosítását illeti, ezt egyfelől az az imént körvonalazott elv tette szükségessé, hogy az egyházi fenntartású intézmények a törvénycsomag hatálybalépését követően mindenben az állami, önkormányzati fenntartású intézményekkel azonos módon finanszírozott kategóriába kerüljenek. (8.50) Ismeretes, hogy a felsőoktatási törvény tavaly nyáron életbe lépett módosítása intézkedik erről mind az egyházi, mind a nem állami, nem egyházi fenntartású felsőoktatási intézmények esetében, de csak azo kra a hallgatókra vonatkozóan, akik tanulmányaikat 1997. szeptember 1jével kezdik meg a szóban forgó intézményekben. Annak érdekében, hogy e törvénycsomag hatálybalépésével valamennyi egyházi fenntartású felsőoktatási intézményben tanuló, állami finanszír ozású hallgatóra ez az elv érvényessé váljék, a felsőoktatásról szóló törvényt módosítani kellett. Módosítani kellett ezen túlmenően az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodás azon rendelkezéseiből kifolyóan is, amelyeket értelemszerűen a többi egyház ál tal fenntartott felsőoktatási intézményekre is alkalmazni kell, amelyek arról szólnak, hogy az egyházi intézmények részesedése az államilag finanszírozott felsőoktatásból ne süllyedjen az 1997/98as tanévben érvényes részarány alá. Az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodás felsőoktatást érintő része ezen túlmenően különbséget tesz a világi és a hitéleti képzések között. A világi képzés esetében - a jelenlegi létszámarányok fenntartásának feltételével - igényli az azonos képzési normatívát, plusz annak 50 százalékát létesítményfenntartás címén; a hitéleti képzések keretében pedig egy bizonyos egyoldalúan meghatározott létszámmaximum keretei között arról rendelkezik, hogy mely normatíva szerint kell finanszírozni a hallgatókat. Ezen igényeknek a törvénybe t örténő szó szerinti belefogalmazása viszont az egyházi intézményekhez képest az állami intézmények hátrányba kerülését eredményezné. Az egyházi fenntartású felsőoktatási intézmények stabilitásra való törekvése természetesen érthető, de az egyházi intézmény ek esetleges privilegizált helyzetbe kerülése bizonyosan ellentmond az államháztartási reform célkitűzéseinek, és nem felel meg a versenysemlegesség követelményeinek sem. Az az alkotmányos tétel, amely a pozitív diszkriminációt nem tiltja, konkurál a verse nysemlegesség elvével, amely a versenyben kedvezőbb feltételek állami eszközökkel történő megteremtését nem tűri meg. Ennek megfelelően tehát a szentszéki megállapodásban foglaltak nem szó szerinti, hanem értelem szerinti belefogalmazása volt szükséges a t örvénybe. A jelzett megfogalmazás ezt az ellentmondást feloldja. Az első szövegvariációk azonban a leginkább érintett egyházi felsőoktatási intézmények számára is elfogadhatatlanok voltak, pénzügyi
