Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
2108 telekkönyvi szemlét vagy hiteles tulajdoni lap másolatot beszerezni. Én bízom abban, hogyha meglesz az egységes számítógéprendszer, akkor ez a probléma is megoldódik . Végül, de nem utolsósorban, hogy nehogy félreértés essék: nekem az a véleményem, a személyes tapasztalatom, hogy akármilyen mostoha körülmények is vannak mostanában a telekkönyvben... - még egyszer mondom: nem Budapestről beszélek, mert az egy egészen kü lön világ. Én egy vidéki képviselő vagyok. Egyszer voltam a fővárosi földhivatalban, kellett egy telekkönyv, és megmondom őszintén (Dr. Salamon László közbeszól.) , hogy többet nem is fogok oda elmenni, kedves Salamon László képviselőtársam. Ott néhányan in farktust kaptak, kutyás emberek, rendőrök voltak ott, akik próbálták megakadályozni, hogy bemenjenek. Ez az én vidéki, falusi ügyvédi létemhez elképzelhetetlen, nem is gondoltam, hogy ilyen van. (19.50) Tehát többet nem fogok odamenni. Szeretném hangsúlyoz ni, hogy vidéken az áldatlan állapotok ellenére tisztességesen dolgoznak, potom fizetésért a telekkönyvi dolgozók, készségesek. Ha meg tudták csinálni az elmúlt években azt a sziszifuszi munkát, amely a kárpótlással kapcsolatban keletkezett, én úgy gondolo m, hogy le a kalappal előttük. A kormánytól én azt kérném, ha lehetséges, próbálja az anyagi eszközöket fizetés, gépek, számítógépek formájában valamennyire összpontosítani, és akkor én azt hiszem, hogy a vidéki Magyarországon az ingatlannyilvántartással kapcsolatos fenntartások a polgárokban eloszlanak. Ami pedig a kételyeimet és mondandóm lényegét illeti, tisztelt Országgyűlés, az ingatlannyilvántartás két legfontosabb alapjának egyike a forgalom biztonságának megteremtése és folyamatos biztosítása. E f eladatának az ingatlannyilvántartásban foglalt közhitelesség alapelv kibontása tesz eleget, azonban ez a jogszabályi hierarchia miatt nem elegendő. Az ingatlannyilvántartás ugyanis csak törvényerejű rendelet volt, és nem ellenkezhetett a benne foglalt re ndelkezés a törvénnyel. A polgári törvénykönyv törvényi szintű szabályozásában ezért volt szükség az ingatlannyilvántartás közhitelességi alapelvét átvezetni. A közhitelesség lényegét legjobban a bizalomban ragadhatjuk meg, bár az egész polgári jog valójá ban erről szól. Különösen fontos, hogy a forgalom biztonságát jelentősen befolyásoló jogszabályokban, így az ingatlannyilvántartásban is különösen hangsúlyozottá váljék a bizalom. A jogkeresőnek meg kell bíznia a kapott információk valóságában, mert csak akkor jár el ezen információk alapján. A fél azonban csak akkor bízik meg az ingatlannyilvántartásban, ha tudja, hogy az ott közölt adatok valósak vagy valósnak kell tekinteni. Ha tehát ő bízik az ingatlannyilvántartásban, akkor a törvénynek ezt a bizalm at védelmeznie kell. A javaslat továbbra is fenntartja az eddigi ingatlannyilvántartási alapelveket, ám azok tartalmában mégis változást okoznak az egyes tervezett részletszabályok. Azt is mondhatnám, hogy a tradíciók védelmezésének szép ígérete mögött va lójában az egyes alapelvek erős változtatása rejtőzik. Jelesül a nyilvánosság és az előbbiekben hangsúlyozott közhitelesség az, ami az érintett, burkolt változtatási törekvésekben van. A nyilvánosság elve volt a megvalósítója a gyakorlatban a közhitelesség elvének és a közbizalmi célnak. A jogkereső polgár az ingatlannyilvántartás megismerése miatt bízott abban, mert hozzáfért az egyébként közhiteles adatokhoz. A nyilvánosság háború előtti értelmezése szerint mindenre kiterjedt a jogkeresők betekintési köt elezettsége. Ezalatt tehát nemcsak a jelenlegi szóhasználattal élve tulajdoni lapot kell érteni, hanem minden jog, tény, adatbejegyzés alapjául szolgáló okiratot is. Ezzel szemben a javaslat az okirattár tartalmának megismerésénél több korlátozá st is bevezetett. A leginkább érthető személyazonosítók megismerésének a meggátolása. Ezzel kapcsolatosan mindössze az az aggályom, hogy a javaslatból első olvasatra nem, csak hosszadalmas jogi értelmezés után derül ki, hogy az anyja neve és a lakcím nem a személyazonosítók körébe vont, ezért hozzá kell férni. Ha nem lehetne, akkor a forgalmi élet biztonsága jelentősen csorbulna a gyakori neveknél,