Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 21 (313. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
2031 (13.10) Én is egyetértek ezért, képviselőtársaim, azzal, amit Karol Wojtyła, II. János Pál pápa mondott a foglalko ztatottsággal kapcsolatban, szó szerint idézem, hogy "a fiatalokat munkanélküliségre kárhoztatni annyi, mint megölni a lelküket". Ezt mi - a kormány és a szocialista frakció - nem akarjuk. Bízom abban, hogy gondolataim is hozzájárulnak ahhoz, hogy az idege nforgalom, a gyógyturizmus megfelelő helyet foglal majd el a magyar nemzetgazdaság fejlődésében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Takács Imre képviselő úr felszólalását. Megadom a szót - kétpercesre? (Dr. Dobos Krisztina jelzi, hogy nem kétpercesre kér lehetőséget.) Akkor fáradjon fel, képviselő asszony! Az előre írásban jelentkezett felszólalásnál a pulpitusról mondjuk el a felszólalásokat. Megadom a szót Dobos Krisztina asszonynak, aki 4 perc 40 más odperces időkeretben tud beszélni. DR. DOBOS KRISZTINA (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt megfogyatkozott Ház! Azt hiszem, hogy ebben a 4 percben nincs módom kifejteni az oktatás és a kutatás teljes területére vonatkozó magyar demokrata álláspontot, de szeretnék egy szegmensről részletesebben beszélni, mégpedig ez a kutatásfejlesztés. Nem hiszem, hogy szétválasztható az oktatási rendszertől a kutatásfejlesztés, mégis azt gondolom, hogy tudomá sul kell venni, hogy a társadalmi versenyképességünk egyik legfontosabb kérdése az, ami jelen pillanatban a felsőoktatásban és a különböző kutató, illetve fejlesztőhelyeken folyik, hiszen az idei év, az azt követő 1998. év alapvetően meg fogja határozni, hogy vajon 1520 év múlva, amikor az európai uniós csatlakozásunk véglegessé válik, milyen pozíciót tudunk betölteni Európában. Ebből a szempontból áttekintve az a nagyon szomorú kép alakul ki, hogy ma Magyarországon - mint ahogy megjelent az OMFB elnökéne k a tanulmányában - 49 dollárt költünk kutatásfejlesztésre egy főre számítva. De elmondhatom, hogy ma a kutatásfejlesztésre költött összeg annyi, mintha minden lakos egy héten egy korsó sört inna meg, illetve ha azt a pénzt nem korsó sörre, hanem a kutatás fejlesztésére fordítanánk, akkor bizony megdupláznánk a magyarországi kutatásfejlesztési összeget. Ez pedig egy tragikus szám. Azért tragikus, mert hosszú ideig arról beszéltünk, hogy majdan a fejlesztések során, a beruházások során a vállalkozások nagyob b hányadot fognak a kutatásra és a kutatás eredményeinek a fejlesztésére fordítani. Ma azonban azt tapasztaljuk, hogy sajnálatos módon ez a szféra is fokozatosan államtalanítódik, de közben az állam helyébe nem lép be egy másik felület, tehát nem az történ ik, hogy az európai országokhoz hasonlóan a GDPnek 1,8, Amerikát tekintve 2,2, Japánt tekintve 2,4 százalékát fordítjuk kutatásfejlesztésre, hanem az amúgy sem magas GDPnek a 0,6 százalékát. Volt módunk a Magyar Tudományos Akadémia elnökségével és a kuta tóintézetekkel, valamint a fejlesztőintézetekkel tárgyalni, a kép az idei évi költségvetés kapcsán, és a jövő évi, tehát az 1998. évi költségvetés kapcsán tragikus. Három fontos kérdés. Az első a kutatási állomány. Egyszerűen elöregedett a kutatóállomány, és nem tudnak fiatalokat felvenni, illetve a fiatalok külföldre távoznak - ami nagyon helyes, hogyha egy tanulmányútra mennek, de nem tudnak hazajönni, mert nem tudják finanszírozni az ittlétüket. A másik, hogy a költségvetési támogatás kapcsán, bár növeke dett a költségvetési támogatás, ennek azonban a fő forrása az, hogy részben ki kell fizetniük a közalkalmazotti béremelést - ami helyes , részben pedig az elbocsátásokra fordítandó összeget. Tehát nincs mód arra, hogy ma egy több nyelven beszélő kutatónak , aki nemzetközi tekintéllyel rendelkezik, a fizetése elérje egy átlagos
