Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 20 (312. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - VEÉR MIKLÓS (MSZP):
1967 A közoktatási normatívákról beszélek először. A normatívák emelkedése n em követi az inflációt. Kiszámoltuk azt, hogy hány százalék az emelkedés. Néhány példa. Óvoda: 8,3 16. osztály: 7,8 társulás: 11,1 kollégium: 3,1 százalék. Egyszerűen nevetséges a 3,1 százalék a kollégium esetében, viccnek is felfoghatnánk. A másik a peda gógusbérek kérdése. A tervezett emelés rendkívül alacsony, várhatóan reálbércsökkentést jelent; az emelés mértéke meghaladja a prognosztizált inflációt, ugyanakkor azonban ezek a prognózisok - a kormány prognózisai - mindig tévedni szoktak. Az elmúlt évekb en bekövetkezett 30 százalékos reálbércsökkenés után gyakorlatilag a következő évben sem fog megindulni a pedagógusbérek felzárkóztatása. Az önkormányzatoknál nem áll rendelkezésre ez a fedezet, ami azt eredményezi, hogy a bérek vélhetően pedagóguselbocsát ásokat vonnak maguk után. A tartalmi modernizációval kapcsolatosan talán csak egyetlen dolgot mondanék, és ez a szakkönyvvásárlási kérdés. A korábbi években nagyon ügyesen játszadozott a Pénzügyminisztérium. Kicsinyes módon - ilyenolyan címen , például j árulékoltatással csökkentette, '98ban már 50 százalékkal csökkentik. Még egy dolog: a pedagógus szakvizsga és továbbképzés nominálértékben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) csökken '98ban. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Veér Miklós úrnak, Magyar Szocialista Párt. VEÉR MIKLÓS (MSZP) : Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Ígérem, hogy igyekszem tömören összehozni azokat a gondolatoka t, amelyeket el szándékoztam mondani. Itt főképpen az 1998. évi költségvetéshez kapcsolódóan a Munkaerőpiaci Alap Foglalkoztatási Alaprészéhez kívánok hozzászólni nemcsak a választókörzetem, és nem is csak Zala megye, hanem az országos tendenciák figyele mbevételével. A teljesség igénye nélkül szeretném igazolni, hogy mennyire szükséges az az alaprész, amely kedvező hátteret biztosíthat arra, hogy a foglalkoztatáspolitika aktív eszközrendszere révén a gazdaságilag aktív korú, munkaképes embereket segély he lyett munkához, aktív tevékenységhez juttassuk. Örvendetes tény, hogy a számítások szerint 1997ben a végéhez közelednek azok a társadalmi, gazdasági átalakulást kísérő folyamatok, amelyek a munkaerőpiac kedvezőtlen változásait előidézték. Ennek köszönhető en az utóbbi években a gazdaság stabilizálódásával és élénkülésével összefüggésben a munkaaerőpiaci folyamatok is megváltoztak. Ennek egyik legfőbb és legfontosabb jele, hogy 199697. években lelassult, majd megállt a foglalkoztatás csökkenésének immár kö zel évtizedes folyamata. A munkaerőpiac globális gondjainak enyhülésével egyidejűleg azonban a munkaerőpiaci folyamatokat illetően új szerkezeti, területi és minőségi kihívásokkal kell szembenéznünk. Míg a magyar foglalkoztatáspolitika fő feladata a rends zerváltástól kezdődően elsősorban az volt, hogy részint kezelje, részint pedig finanszírozza a foglalkoztatottság csökkenéséből, a növekvő munkanélküliségből adódó különféle társadalmigazdasági problémákat, addig a legutóbbi évektől kezdődően a helyzet e tekintetben lényegesen megváltozott. Ezért a foglalkoztatáspolitika fókuszába a gazdasági élénkülést szolgáló foglalkoztatáspolitikai eszközök kerültek, amelyek alkalmasak arra, hogy kövessék a területi eltéréseket, segítsék a munkaerő strukturális alkalma zkodását, és a munkaerőkínálat közelítését az élénkülő piacgazdaság munkaerőigényeihez. Egyes térségekben, új fejlesztések eredményeként - például Budapesten, GyőrMosonSopron, Fejér, Pest, Veszprém megyékben - már strukturális és minőségi munkaerőhiány is tapasztalható. Még a legmagasabb munkanélküliségi rátájú megyékben - BorsodAbaújZemplén, SzabolcsSzatmárBereg, Nógrád megyékben - gyakran a képzettebb munkanélküliek számára sem
