Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 20 (312. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
1955 Megadom a szót Kis Gyula úrnak. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Egy ilyen elég száraz vitába n általában élni szoktam azzal a szónoki fogással, amivel az ember a figyelmet megpróbálja megragadni: valami mosolyra fakasztót mondok. Akárhogy törtem a fejem, a mostani költségvetési vitához illő, mosolyra fakasztó tényt nem sikerült találnom; még a nyu lat a sapkájával is elvette tőlem Kertész képviselőtársam. (Gaál Gyula: De Sándorffy Ottó mosolyra fakasztott bennünket!) De nem én voltam Sándorffy Ottó - ha mondhatom... Nos, nyilván nem ér senkit váratlanul, ha én az állami, a központi költségvetés és a társadalombiztosítási alapok költségvetése közti kapcsolatokról beszélnék, hiszen évente visszatérő gond az, hogy előbb fogadjuk el az állami költségvetést, és utána a már ezáltal determinált társadalombiztosítási költségvetést. Tehát az egész államháztar tás rendszerének ez a két oldala nagyon szorosan egymáshoz kapcsolódik, és hiába sikerül szépre csinálni az egyiket, ha a másik, például a társadalombiztosítási költségvetések évről évre jelentős deficiteket mutatnak; akkor az államháztartási egyensúlyra a z állami költségvetésből levonható adatok semmiképpen nem megalapozottak. Ezzel együtt idén is pótköltségvetése van a tbalapnak; ez volt, lesz várhatóan jövőre is. És én nem tudom, erre miért van szükség, hiszen most már a Világbank sem nagyon veszi komol yan, hogy a tbköltségvetések megalapozottak - együtt látja az egész államháztartást, és együtt is kéri számon. Akkor tehát, amikor a Pénzügyminisztérium magához vonta a társadalombiztosítási alapok költségvetésének megalkotását - hiszen az ő előterjesztés ében fogjuk tárgyalni , akkor ezzel egy nagy felelősséget is magára vállalt. Kiadta a kezéből azt az érvelési lehetőséget, hogy a társadalombiztosítási alapokra és önkormányzatokra mutasson. Tehát kénytelen az ember most már egy személyen számon kérni - a kár van rajta sapka, akár nincs rajta sapka. Mindenesetre, ha sapkája nincs is, de két felelőssége van az egy helyett. A társadalombiztosítási alap és a központi költségvetés egymáshoz való viszonyát nagyon jól tükrözi, hogy a társadalombiztosítási önkormá nyzatok által benyújtott tbköltségvetés és az elénk került tbköltségvetés között mik a különbségek, melyek a vitatott pontok. Az első ilyen vitatható pont az, hogy a nyugdíjreform következtében a magánnyugdíjpénztárakba kerülő pénzek becslése - amit 20,1 milliárddal a központi költségvetés megtérít a Nyugdíjbiztosítási Alapnak - véleményem szerint alultervezett, hiszen ez pontosan nem számolható ki. A következő évre, '99re ez már 60 milliárd - nyilván a közben átlépők miatt háromszorosára nő egy év alatt . De ki tudja megmondani, hogy januárban a fiatal új belépők, első munkát vállalók és kötelezően belépők mellett hányan fognak átjelentkezni? Hány fővel, tehát hány forinttal csökken a társadalombiztosítás nyugdíjalapjának bevétele? Nos, tehát ez egy olyan bizonytalansági tényező, ami talán egy kicsit bővebbre szabott zakót vagy valamivel nagyobb tartalékot tenne célszerűvé, azért, hogy ne kelljen megint társadalombiztosítási pótköltségvetést készíteni. Különösen akkor, ha a nyugdíjak emelése a törvényesen előírt mértékben, a tavalyi magas nettó átlagkereset növekedésének mértékében történik meg, mert ebből még egy dolog következik: a nyugdíjszerű, de nem a társadalombiztosítási alapból fizetett járadékok - amelyeket mindig a nyugdíjemelés után, általában ké t kormányrendelettel hozzáigazítanak a saját jogon öregségi nyugdíjra jogosultak nyugdíjemeléséhez - a népjóléti miniszter szerint is közel 4 milliárd vagy 4 milliárd körüli összegbe kerülnek, és ennek bizony nincs nyoma az állami költségvetésben. A másik, a még nagyobb gond az Egészségbiztosítási Alap költségvetésénél van, ahol nem egy ilyen 2030 vagy 45 milliárd forint vitatott, hanem 50 milliárd 644 millió forint. Mi ez a tétel? Kérem szépen, a társadalombiztosítás alanyi jogon ellát biztosítási díjat nem fizetőket is, akiknek két nagyon nagy csoportját a nyugdíjasok, illetve a fiatalkorúak, gyerekek adják.
