Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 20 (312. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GRÁF JÓZSEF (MSZP):
1946 Jó érzés tudomásul venni, hogy végérvényesen és visszafordíthatatlanul lezárult a magyar gazdaság átalakításá nak egy kritikus, nagy társadalmi áldozatokkal járó szakasza; hogy a gazdaság átállt egy fenntartható fejlődésre és egy finanszírozható pályára; hogy az ország külső adóssága olyan szintre süllyedt, ami már nem jelentheti korlátját a további gazdasági fejl ődésnek; hogy ez a költségvetés már nem a minden területre jellemző megszorítások költségvetése. Úgy gondolom, szintén megnyugtató, hogy a radikális megszorító intézkedések meghozták az eredményüket, így a fizetési mérleg hiánya a korábbiak 40 százalékára esett vissza, és az éves exportteljesítményhez viszonyított adósságállomány 180 százalékról 75 százalékra süllyedt az elmúlt két év alatt. Tisztelt Ház! 1998ra a költségvetésből az olvasható ki, hogy a költségvetés célja nem a megszorítás, az elvonás, a k ereslet és a fogyasztás szűkítése, a reálbér, reáljövedelemcsökkentés, hanem a teljesítmények, jövedelmek ösztönzése, javítása. A költségvetés egyik igen fontos kulcseleme az infláció elleni harc, mégpedig a néhány év alatti egy számjegyűre zsugorítása. Azt hiszem, a jövő évre így reálisnak tűnő 1314 százalék ebben a küzdelemben mérföldkő lehet. (19.20) Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a következő három esztendő gazdaságpolitikáját is jól orientálja, mindenekelőtt alkalmaz kodóképességünket erősíti az európai csatlakozás területén. A költségvetés természetesen tartalmaz prioritásokat is, ami, mint várható volt, nagy vita tárgya lett és lesz a későbbiek során. Ez természetes, hisz ki ne gondolná, hogy kiemelten kell kezelni a kár az egészségügy, az oktatás, a munkaerőpiac dolgait - hogy csak néhány területet említsek. De a lehetőségek természetesen most is korlátozottak, és a magam részéről egyetértek azzal, hogy a közrend, a közbiztonság és az agrárium támogatása került a prio ritások és ezzel együtt a költségvetés élére az 1998as költségvetésben. Egyetértek, mert a magyar közvéleményt rendkívül meglepte és felháborította a szervezett bűnözés kialakulása, az olaj- és borhamisítások, az utcán folyó nyílt leszámolások, maffiahábo rúk ügye. Bizony, a nyugati, gazdagabb polgári világból nem ezt a jelenséget irigyelte a magyar állampolgár. Az agrárium pedig nemcsak a vidék, hanem az ország, a nemzet egészének ügye, amely hazánk adottságaiból, hagyományaiból, az itt élők szaktudásából, vidék- és földszeretetéből adódik. Ez az az ágazat, amelyben az elmúlt évek leépülése ellenére még mindig komoly lehetőségeink vannak és jelentős a versenyelőnyünk szomszédainkkal szemben. Ez az a terület, amely előállított termékein - és ezt ténylegesen minden demagógia vagy nacionalista felhang nélkül mondom - jól cseng a magyar szó. Minden értékesítési, szervezési gondunk, felelőtlen hamisítások ellenére is az igazi agrártermékeknél jól cseng a magyar bor, a magyar sertéshús, a magyar szalámi, a magyar csirke - és még szerencsére sorolhatnám termékeink hosszú sorát. Persze, mi agrárosok büszkék vagyunk a magyar munkaerővel, szorgalommal előállított magyar Suzukira, magyar Opelre és magyar Philipsre is, amelyeket azért a világ sohasem fog rólunk megnevezn i és megemlíteni. Örülve a külföldi tőke ilyen nagymérvű beáramlásának, megfelelően kell bánnunk azzal, ami a miénk, ami itt van, ami egyedülálló és jelentős helyzeti előnyt biztosít számunkra vetélytársainkkal szemben. A kormány beterjesztett költségvetés e, ha nem is tud minden kérdést megoldani az agrárium területén, úgy gondolom, ebben a szellemben készült. Figyelembe kell vennünk, hogy ezen ország kiváló természeti adottságokkal rendelkezik, területének mintegy 6667 százaléka alkalmas mezőgazdasági műv elésre. Ennek a területnek mintegy 7778 százaléka szántó, és az egy lakosra jutó megművelt földterület is meghaladja a fél hektárt. Ezek jelentős komparatív előnyöket jelentenek számunkra. Tehát a mezőgazdaságunknak mással nem helyettesíthető, meghatározó nemzetgazdasági szerepe van, így a nemzetgazdasági export több mint 20 százaléka az élelmiszergazdaságból származik. A
