Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 20 (312. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZENTKUTI KÁROLY, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAKY GYÖRGY, a környezetvédelmi bizottság előadója:
1916 SZENTKUTI KÁROLY , az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló '92. évi LXXXIX. törvény mó dosítását az önkormányzati és rendészeti bizottság megtárgyalta; 17 igen, 2 nem szavazattal és 1 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta. Az általános vitára való alkalmasság mellett ugyanakkor nagyon komoly vita alakult ki a törvénymódosítás e gyik fontos pontjáról, amely a címzett támogatási rendszerből mintegy 4,3 milliárd forintot a megyei területfejlesztési tanácsokhoz tenne át. Vagyis a 200 millió forint alatti fejlesztéseknél a döntési jogkört a parlament helyett - a decentralizáció elvét figyelembe véve - a megyei területfejlesztési tanácsok gyakorolnák. A vita lényege a következőkben foglalható össze: a bizottság tagjai teljes mértékben egyetértettek azzal, hogy a döntéseket arra a szintre célszerű telepíteni, ahol az információk a legpon tosabban rendelkezésre állnak, és ahol a pénzek felhasználása hatékonyan megvalósul. Abban viszont jelentős eltérés volt a bizottság tagjai között, hogy éppen a címzett támogatási rendszert kell megbontani és decentralizálni, amely hét éve egy régóta működ ő és normativitással bíró rendszer; hogy a területfejlesztési tanácsokra kelle ezt a feladatot telepíteni, amelyek még csecsemőkorban vannak - 1996ban hozta létre a törvény , működésükben nagyon sok tapasztalatlanság lelhető fel. Feladatuk nem kifejezet ten önkormányzati beruházási pénzek szétosztása, hanem a területfejlesztési programok alapján a gazdaság fejlesztése. És ilyen szempontból a Környezetvédelmi, az Útalap, a Munkaerőpiaci Alap lehet, hogy hatékonyabb lenne a decentralizálás szempontjából. A z országos és a megyei területfejlesztési koncepciók hiányában a tanácsokban rendkívül erősek a helyi lobbyérdekek, amelyek az elosztási rendszer objektivitását erőteljesen megkérdőjelezhetik. Felvetődött továbbá az, hogy szabade egy alapvetően állami, ön kormányzati fejlesztéseket szolgáló ösztönzőrendszert egy többpólusú - önkormányzatok, kormány, kamarák - testület döntési jogkörébe adni, hisz így önkormányzati forrásokról nem csak helyi önkormányzatok döntenek. A beterjesztett törvényjavaslatot támogató k érvként elsősorban azt hozták fel, hogy a 1020 milliós beruházásoknál nem szerencsés a parlamentnek döntést hozni; hogy a parlament nem tud normálisan kezelni több ezer pályázatot, ezért a minisztériumi bürokrácia döntéshozatalát eredményezi a rendszer, a parlamenti képviselők igazából csak lobbyzni tudnak egyegy ügyben, s nem igazi döntést hozni. Ha a rendszer csak 1999. évi címzett támogatásoknál lépne be, így még egy év tapasztalatát fel lehet használni. Összegezve: a bizottsági vita világosan mutatt a, hogy a beterjesztett törvényjavaslat egyik leglényegesebb kérdésében alapvető ellentét van a bizottság tagjai között, amely a törvény vitája során nyilván bővebb kifejtésre fog kerülni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Baky György úrnak, a környezetvédelmi bizottság előadójának, akit az egyes frakciók írásban előre jelentkezett hozzászólói követnek. Megkérem, hogy majd fáradjanak ide az emelvényhez. Baky György úré a szó. BAKY GYÖRGY , a környezetvédelmi bizottság előadója : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága október 8án tárgyalta az 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló javaslatot. A törvény hatálybalépése óta eltel t évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a fent hivatkozott törvény módosítása időszerű. Annak indoklása általában és részleteiben megfelelő, összhangban van az alkotmánnyal és más törvényekkel, nem sérti nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeinket.
