Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 8 (294. szám) - Bejelentés új frakcióvezető megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
20 Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én egy körülbelül 15 évvel ezelőtti, akkori építőipari kooperációs értekezletre emlékszem vissza, ahol az egyik vállalatnak a képviselője nagyon egyoldalúan nézegetve a tervdokumentációban szereplő adatokat és lehetőségeket, az összes többi szereplő elől a maga vállalata számára valami rettentő félremagyarázással akarta megszerezni a legzsírosabb falatot, mire a tárgyalást vezető beruházó vállalat vezérigazgatója szó szerint ezt mondta - és elnézést kérek a Házt ól, de szó szerint idézem, mert ezt akkor egy életre megjegyeztem : "én is szoktam hülyének nézni a tárgyalópartnereimet, de azért rendszert nem csinálok belőle". (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) Én azt hiszem, nem mindenki érzi úgy, hog y ezek a mélyenszántó gondolatok magára nézve talán mértékadóak lehetnek. Mert ami itt elhangzott ebben a Házban: valóban, azt hiszem, minden felszólalónak volt az elmondandójában reális, valós és komolyan megfontolandó elem; és mindegyikben volt olyan, am elyikből világosan látszott, hogy a féligazságoknál megreked, és tulajdonképpen nem mérleget készít, hanem a torta egyik szeletét akarja az egész tortának feltüntetni. Én tulajdonképpen a miniszterelnök úr választásikampánynyitó expozéjához szeretnék csat lakozni abban a tekintetben, hogy milyen témákról hogyan kellene beszélni, de azt hiszem, hogy a XX. században egy olyan lényeges elv uralkodott el az egész világon, hogy én ebben a csoportosításban szeretném ezt mondani. A mai világban mindenki arról besz él, hogy mindennek a mérőszáma a hatékonyság, ami az egyszerű ember számára is könnyen érthető: az elért eredményt hasonlítják az eredmény elérése érdekében kifejtett tevékenységhez, ráfordításhoz. Egy percig nem kívánom vitatni, hogy ami a miniszterelnöki expozéban elhangzott az ország makrogazdasági állapotát illetőleg, ez ne lenne valós. Nem ezzel van a probléma! A probléma azzal van, hogy ezek az elért, valós eredmények vajon a hatékonyságvizsgálat szempontjából a ráfordítási oldalon a társadalomtól mik et tettek szükségessé; és azt kell megnéznünk, hogy arányban álle az elért eredmény a ráfordításokkal, vagy több a ráfordítás, mint az elért eredmény. Meg kell mondanom őszintén, ebből a szempontból én egy kicsit úgy érzem, mint - tényleg visszatérve a ga zdasági életre - amikor egy cég közölte, hogy már 300 millió forintos, dollárban mért exportot teljesített az előző időszakban - még a szocializmus építésének hőskorában , csak azt nem mondta meg senki, hogy ezt a 300 milliót 500 milliós ráfordítással ért e el - de ott nagyszerű volt az exportmutató teljesítése! Nézzünk egykét kérdést ezek közül! Ha a gazdasági mutatók valóban olyanok, mint amilyenek, én csak címszavakban szeretném felsorolni azt, amit a magyar társadalom ezért anyagiakban és szellemiekben fizetett. Az elmúlt időszak Magyarországában közerkölcsök, korrupciók, kliensrendszer és gazdasági mutatók tekintetében lezajlott egy Budapest Bankvita, egy Postabankvita, és tulajdonképpen nem jutottunk a végére, mert mindenki megmaradt a maga álláspon tjában, és egy vizsgálóbizottsági jelentés többségi szavazással nyer véget - nem sokra megyünk. A Tocsikügy már el sem jutott a parlamenthez, pedig azért ez is hozzátartozik az ÁPV Rt. tevékenységéhez. Volt itt nekünk Nyírfaügyünk is - azzal is eltűnt va lami a kanyarban! És akkor, amikor a hatékonyságról beszélünk, nem lehet nem beszélni arról, hogy mi történt a kórházbezárásokkal és a kórházakból kitolt vaságyakkal, mikor már hivatalosan is az az eredmény, hogy semmi, mert ugyan bezártuk meg kitoltuk az ágyakat, de ezzel 20 fillér hasznunk nem támadt. Vagy mi történt a felsőoktatásban, érdemi reformok helyett sok ezer oktatónak az elküldésével? Mit jelent ez számunkra szellemi színvonalban, tudományos kutatásban, innovációban? Lehet mondani, és nagyon örü lünk annak, hogy a bérből, fizetésből élők jövedelmének reálértéke 5,5 százalékkal, a nyugdíjasoké 2 százalékkal növekedett. De könyörgöm, kedves képviselőtársaim, ha előtte kereken 20 százalékkal ez romlott, így iszonyú könnyű sikert elérni! Visszatérek a rra a régi viccre, amikor be kellett vinni a szobába szegény ukránnak a kecskét, tehenet, disznót, utána kivinni - és azt mondta, hogy milyen jól él. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Képviselőtársaim! 20 százalék romlás után 5 százalék javulás - ha ezt minden kormány így fogja csinálni, a jövő
