Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ):
1887 Soron következik Szász Domokos képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége őt követi Korózs Lajos, Magyar Szociali sta Párt. SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy frakcióm utolsó szónoka vagyok, megkísérlek már csak olyan gondolatokat közvetíteni a hátralévő időben, amelyeket én magam a leglényegesebbnek gondo lok, és megpróbálok néhány olyan dologra reagálni - ez az előnye annak, hogy később szóltam , amit az előttem szóló képviselők hangoztattak. Ismeretes, hogy én általában a dolgok végrehajtásával is szoktam foglalkozni, tehát ebben az ügyben előttem szóló frakciótársam, Bauer Tamás kristálytiszta logikával hozta mindazt, amiről én is tudtam volna természetesen beszélni, mégpedig a következő alapon. A családpolitika mint olyan igényli - mint minden más dolog is természetesen , hogy ne csak bizonyos szempont ok szerint vizsgáljuk, tehát egy adott szemüvegen keresztül, hanem ha lehetséges, minden fontos szempont szerint is megvizsgáljuk. S természetesen a felszólalások nem mindig minden szempontból vizsgálták az ügyet. Két nagyon fontos kritériumból indulnék ki , amelyek tények és amelyeket hangoztatnék. Az egyik az, hogy egyértelmű összefüggés van a szegénység és a gyerekek száma között. Ezt egyetlen felszólaló sem vitatta. Ez az összefüggés egyértelmű. Tehát, ha egy családban több gyerek van - és ezt statisztik ailag használom , akkor az szegényebb, mint azok a családok, ahol nincsen gyerek. Viszont állítom - ez a másik tétel, és ma már el is hangzott , hogy a fordítottja nem igaz. A nagyobb jövedelmű családokban nem feltétlenül van több gyerek, mint a szegénye bb családokban, sőt a statisztika ennek ellenkezőjét mutatja. Ha most a szoros összefüggések alapján próbálunk családpolitikát kialakítani, akkor ezek közül azt kell fölhasználni, amelyik erős. És erős csak az I. Péter, amit már Bauer képviselőtársam is de finiált. Bevezetnék még egy fogalmat, mert ahhoz, hogy egy erős kritérium szerint segíthessünk a családokon, nem elég az a szókészlet, amit eddig használtunk. Én azt mondanám, hogy a társadalmi igazságosságot is be kell vezetnünk ahhoz, hogy helyes módszer eket találjunk ki. (13.50) Nemcsak azért, mert az ország gazdasági helyzete nem engedi meg azt, hogy tetszőleges modellekkel vagy segítségekkel éljünk, hanem a társadalmi igazságosság tudomásom szerint létező gondolat, hívhatjuk szolidaritásnak is, de léte ző, a társadalomban meglévő és élő dolog. Még egy apróság, hogy persze a családot is definiálnunk kell, mert ez nem hitalapon vagy párthovatartozás alapján definiálható egység, és talán helyesebb is lenne azt mondani, hogy amikor a támogatásokról gondolkoz unk, akkor a család az egy háztartásban élők, tehát az a bizonyos kisebb egység az, amit támogatni kívánunk. És természetesen attól még lehet igen jó egy család, hogyha csak élettársak - ezt most Pallag képviselőtársamnak mondom , és lehet rossz család az is, ahol harminc éve összeesküdve vannak együtt. Tehát nem ez a lényeg - az együtt élő család legyen normális, és azt kell támogatnunk. A támogatási formák közül a felszólalásokban több is elhangzott. Természetesen mint szabaddemokrata, támogatom a javasl atainkat, miszerint a családi pótlék a legerősebb kritérium, mivel ez a gyereket célozza meg, valószínűleg ez a legjobb segítség. Erről nem kívánok többet szólni, de ennek különböző technikái lehetnek. Az egyik lehetséges technikája, és itt csak azokra sze retnék rámutatni, hogy nem olyan egyszerűek ezek a támogatási koncepciók. Tehát attól, hogy igaza van valakinek egy fölszólalás kapcsán, még nem biztos, hogy gyorsan és jól megvalósítható modellt kínál. Például, ahogy az időskori járadéknál használjuk - én most egyszerűbb kifejezéseket fogok használni - az azonos jövedelemszintre hozást mint technikát, ugyanez a technika a családi pótléknál valószínűleg nehezen követhető technika lenne. Ennek különböző okai vannak; az adórendszerünk nem olyan, hogy ezt
