Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - HEGYI GYULA (MSZP):
1884 Azt tudjuk, hogy a teljes tiltás, a represszív szabályozás sosem járt igazi eredménnyel, és kétségesnek látszik egy olyan stratégia sikere is, amely az Európa közepén fekvő kis országot felszabadítaná a kábítószert tiltó rendelkezése alól, és ily módon befogadó országgá tenné a nemzetközi kábítószerpiac számára. Megítélésem szerint sem idő, se m szükség nincs arra, hogy tanulmányozzuk a külföldön elért eredményeket vagy kudarcokat, hiszen KeletKözépEurópában lassan dobogós helyen leszünk a negatív rekordban, és már csecsemők is élnek közöttünk elvonási tünetekkel. Ki tudja vajon, hogy az orszá gon átguruló tíztonnányi kábítószerből mennyi marad itthon, és kit, kiket kerít legközelebb hatalmába, bűvkörébe? És mivel nálunk a drogfogyasztásnak nincsenek hagyományai, kultúrája sem, a méreg nem hozzáértő élvezete kit, kiket taszít át a túlvilágra, há ny fiatal gyereket veszítenek el a családok a pusztító mérgek révén? A családok életében a kormány részéről a drognál is a megelőzés a legfontosabb. Az Országgyűlés, érzékelve a drogpolitika szabályozatlanságát és a kábítószerfogyasztás felfutását, egy év vel ezelőtt eseti bizottságot hozott létre. Az eddigi munkája alapján megállapítható, hogy az állami intézményrendszer jelenlegi formájában nem alkalmas a kábítószerfogyasztás visszaszorítására, és az ebből adódó társadalmi hátrányok csökkentésére. Úgy go ndolom, hogy ebben a munkában ennek a visszaszorítására igen nagy szerepet kell kapniuk a közhasznú szervezeteknek, a civil szervezeteknek. Ennek érdekében a Szabad Demokraták Szövetsége, jómagam is, Szabó Rudolfné dr.ral együtt - Hegyi Gyula képviselőtár sam által támogatott kérésnek eleget téve - kezdeményeztük, hogy nemcsak a foglalkoztatáspolitikában, hanem a drogpolitikában is ezek a szervezetek élen járjanak, főleg ami a támogatásukat illeti. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János ) : Soron következik Hegyi Gyula képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt részéről őt követi Szász Domokos, Szabad Demokraták Szövetsége. Megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Európa Tanác s szociális, egészségügyi és családügyi bizottságában 1994 óta magam képviselem a Magyar Országgyűlést, és mivel az ellenzéki pártoknál közismert átrendeződések történtek, végül is egymagam maradtam ott, aki három és fél éve ebben a bizottságban magyarként dolgozom. Néhány szót elsősorban arról szeretnék mondani, hogy az Európa Tanács szociális, egészségügyi és családügyi bizottságában milyen munkát végzünk, milyen módon próbáljuk Európában segíteni a társadalmat és benne természetesen annak alapegységét, a családot. Az Európa Tanács, amelyben - talán sokan tudják - jelenleg 40 európai ország teljes jogú tag, eredendően az emberi jogok érvényesüléséért jött létre 1949ben, azóta azonban az emberi jogokat fokozatosan kiterjesztette a szociális alapjogokra, be nne a családok jogaira, a környezeti jogokra, a kisebbségi jogokra. Emlékeztetnék arra, hogy a nevezetes 1201. ajánlás is az Európa Tanács dokumentuma. Az Európa Tanács szociális bizottsága sok vitában, kollokviumban, szemináriumban, munkában, dokumentumok készítésében kiérlelt álláspontja az, hogy továbbra is a család a társadalom alapsejtje Európában, és ehhez ragaszkodnunk kell. Ugyanakkor azonban a családok szerepe nagymértékben megváltozott a modernizáció, a globalizációs folyamatok következtében. Nekü nk tudomásul kell vennünk a változásokat, és nem mondhatjuk azt, hogy vissza akarjuk fordítani a történelem kerekét, hanem a szociálpolitikát, a családpolitikát kell hozzáigazítanunk az új idők változásaihoz. Alapvetően persze a családok szerepe azért vált ozott meg, mert megváltozott a nők szerepe kívül, a társadalomban, és ennek következtében belül, a családban. Ezeket a változásokat el kell fogadni, és ahogy mondtam, ehhez próbáljuk igazítani azokat a szociálpolitikai, családpolitikai eszközöket, amelyek az új módon szerveződő családot támogatják.
