Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 16 (311. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Családpolitikai vitanap" című politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
1867 humánpolitikai kabinet egyenrangú fontosságú, hiszen olyan szempontból véleményezi a kormány javaslatait, amilyen szempontból hosszú távon a család és társadalompo litika érdekében azt véleményezni kellene. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a parlamentben működjön olyan bizottság, amely a családvédelemmel és családpolitikával foglalkozik. Éppen elég fontos kérdés ez ahhoz, hogy legyen ilyen akár külön bizottság, akár a meglévő szociális és egészségügyi bizottság feladatkörének kibővítésével. Tisztelt Képviselőtársaim! Konkrét cselekvési programról beszéltem, mely nem általánosságokat tartalmaz, és nem szűkül le anyagi támogatásokra. Ne válaszolják azt, hogy erre most nin cs pénz, mert nincs elég későn még ahhoz, hogy elkezdjük?! Azt gondolom, hogy tegnapelőtt már elkezdhettük volna azt az összehangolt tevékenységet. Nem képzelhető el kiegyensúlyozott, jól működő és egészséges társadalom egészséges családok nélkül, mert az emberek családjukban tanulnak meg szeretni, családjukban tanulják meg azt a kölcsönös bizalmat, amire a társadalom együttműködése épülhet. Az elmúlt évtizedek családromboló tevékenysége után különösen nagy jelentősége van Magyarországon annak, hogy mindenk inek a munkáját összehangoljuk a családok stabilitásának növelése érdekében, hiszen csak így képzelhető el az egészséges lelkű emberek egészséges lelkű társadalma. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszö nöm. Szólásra következik Szabó Rudolfné, Szabad Demokraták Szövetsége szólásra készül Pallag László, Független Kisgazdapárt. Egy pillanat türelmét kérném, mert abban a pillanatban, amikor megadtam volna a szót, kétperces felszólalásra jelentkezett Götzinge r István úr, Magyar Szocialista Párt. Először neki adok szót. DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony, de én már Kis Gyula felszólalása alatt is szerettem volna felszólalni, jeleztem is. Szeretnék most Pusztai Erzsébet képviselőtá rsamnak reagálni, akivel, azt mondhatnám, messzemenően egyetértek, de mégis van valahol egy olyan érzésem, hogy túlbecsüli a politika lehetőségeit, a politikusok, a kormány lehetőségeit. (12.10) Mi ma már nem a társadalom vezető ereje vagyunk, mi nem egy é lcsapat vagyunk, akiknek a szavára, a programjára, a cselekvési programjára fog a társadalom menetelni. A társadalomnak megvan a maga fejlődési logikája, a maga mentalitása, habitusa, és ezek sokkal hosszabb távú folyamatok, trendek, mint hogy mi azonnali beavatkozással változtathatnánk meg a nagy trendeket. Hadd emlékeztessek arra, hogy 200 évvel ezelőtt Európában a fő veszély a túlnépesedés volt, és erről vitatkoztak, cikkeztek. Emlékeztetek Malthusra, aki közismert képviselője volt ennek. Egy olyan trend van az ipari társadalmakban, amelyet, úgy látszik, mi még az elmúlt negyven évben is követtünk, tehát nem szakadtunk le annyira sem a születési arányszámban, sem a válásokban és egyebekben, amelyek általános trendek Európában. Természetes, hogy nem ment m inket fel semmi alól, mi is hozzájárulhatunk az európai válságok, válságproblémák megoldásához. De azért hadd mondjam, hogy ezek a családdal kapcsolatos jelenségek kifejezetten a polgári társadalom hozadékai, a válás polgári intézményrendszer. Tehát nem a szocialista társadalom átka, hagyatéka, hanem ezek a polgári társadalom velejárói, és ilyenként kell felfogni, hogy ezek évszázados gondok és problémák. Még egyszer: egyetértek azokkal a javaslatokkal, amelyeket Pusztai Erzsébet elmondott, csak a politika legyen szerényebb. A politika egy kicsit, amikor a társadalom felé valamit megfogalmaz, hogy mit szeretnék, alázatosabb legyen.
