Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
187 amíg nem alkotjuk meg hozzá - a már felsoroltakon kívül és túlmenően - a távfűtésről szóló törvényt is. Azt hiszem, hogy a tár sasházi törvényben kezelt kérdések problematikája, minden problémája tulajdonképpen két nehézségben gyökeredzik. (9.40) Az egyik az, hogy miközben minden közösség - és így a lakóközösségek is - úgy tud igazán jól funkcioná lni, hogyha az azt alkotó egyének egyrészt szolidárisak egymással, másrészt pedig szociális, kulturális szintjük, életviteli szokásaik hasonlóak, vagyis ha homogén közösségeket alkotnak; nálunk azonban a lakóközösségek jelentős részében eltérő az emberek a nyagi, képzettségbeli alapja, életmódja, és ráadásul a közösségi szolidaritásnak néha még a szikrája is aligha fedezhető fel. Ezt természetesen bármilyen jó törvény is nehezen, mondhatni, nem tudja kezelni, de kétségtelen, hogy érdemes megemlíteni, hogy ez milyen nehézségeket okoz minden társasház életében. A másik ok pedig az, hogy itt tulajdonképpen két - egymást sok mindenben kizáró - tulajdonforma él egy tető alatt; a magán- és a közösségi tulajdon között kéne a békés egymás mellett élés kompromisszumát megtalálni. A többség érdekében ugyanis úgy kéne az eddigieknél rugalmasabb magatartásra késztetni az obstrukcióra néha hajlamos kisebbséget, hogy közben minél kevésbé sérüljön a magántulajdonnal való szabad rendelkezés törvényi, alkotmányos joga; se a ma gántulajdon szentsége, se a többségi érdek ne sérülhessen túlzottan. Tehát nagyon vékony pallón egyensúlyozik az a törvényhozó, aki arra tesz kísérletet, hogy ezt a feladványt megoldja. Nem kívánok belemenni abba a felsorolásba, amit bevezető expozéjában a miniszter úr és az előttem felszólaló képviselőtársak közül is többen ismertettek, nevezetesen, hogy a törvényjavaslat miben jelent új elemeket, milyen elemek változtak meg épp a társadalmi viták hatásának eredményeként, mik ennek a törvényjavaslatnak az erényei és esetleges hibái. Sok szó esett az egyetemleges felelősség helyett belépő sortartásos megoldásról, a jelzálogbejegyzésről, de négy kérdést röviden érinteni szeretnék. Az egyikről esett már szó: a társasházak legneuralgikusabb kérdése a felújítás - a részleges vagy teljes felújítás - és az ehhez szükséges rendkívül jelentős forrás. Ezen forrást a társasházak többsége úgy biztosítja, hogy a közös helyiségeket bérbe adja, a falfelületeit reklámcélra hasznosítja, vagy hasonló gazdasági tevékenységeket folytat, és az ebből származó bevételekből kívánja akkumulálni a felújítások költségeit, forrását. Ezeket a bevételeket azonban 20 százalék forrásadó sújtja. Ez nagyon méltánytalan és igazságtalan, ha figyelembe vesszük, hogy a lakásszövetkezeteknél 10 mi lliós határig semmiféle adó nem sújtja az ilyen bevételeket. Azt hiszem, hogy ezt majd az adótörvények módosítása során mindenképp orvosolnunk kell. Megemlíteném, hogy miközben örülni lehet annak, hogy a szervezeti és működési szabályzat bevezetésével a na pi működési kérdések könnyebben kezelhetővé váltak, azaz a konszenzusos döntéshozástól elmozdultunk a kétharmados szavazati többség irányába - vagy el kívánunk mozdulni ezzel a törvénnyel , megemlíteném azonban azt, hogy esetleg érdemes lenne bevezetni a törvényben a különösen érintett lakó fogalmát, hiszen jól tudjuk, hogy egyes esetekben egy társasházon belül bizonyos intézkedések egyes lakókat sokkal erőteljesebben sújtanak, mint másokat. Mire gondolok? Nyilvánvaló, hogy egy tetőtérbeépítés a legfelső szinten lakót sokkal érzékenyebben érinti, sokkal több hátrányt okoz neki, mint a többi szinten lakót. Vagy az alagsori helyiségek bérbeadása - például üzlethelyiségek, állatorvosi rendelő céljára - sokkal nagyobb hátrányt okoz a földszinten lakóknak, mint az összes többinek. Ezért úgy gondolom, hogy ilyen speciális esetekre is gondolni kell, és a törvénynek rendelkeznie kellene erről, azaz a különösen érintett lakó fogalmának bevezetéséről. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
