Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
184 ismerőseim és szakértőink, akik ebben segíteni tudnak, és csak egy pár dolgot hadd idézzek fel az ő tudásukból. A jogrendszer minden időben kereste a közös tulajdon korlátainak feloldását, és már a római jog is igyekezett a közös tulajdon korlátait enyhíteni. Hadd hozzak fel példának a századfordulón kialakult magyar magánjogból a római jog intézménye mellett ismert és alkalmazo tt részeket. Ilyen volt a fiumei emeletjog, a soproni félgazdaság, a részház intézménye, az erdélyi természetbeni megosztás, a falusi házközösség, a minősített tulajdonközösség, a társasházrészvénytársaság és a társasházszövetkezet. Ezek már kezdetleges megoldási módozatai voltak a később szabályozott és a mai értelemben vett társasházaknak. Ez érdekes kitérő után vissza kell térnem arra, hogy ezt a törvényjavaslatot a magam szempontjából és a FideszMagyar Polgári Párt szempontjából mindenképpen el kíván juk helyezni a lakásügy egészét érintő problémakörben, és az általunk már megtett javaslatokkal próbálnám felhívni a figyelmet arra, hogy milyen további lépések szükségesek. Az első állításom az, hogy a kormánynak nincsen igazán koncepciózus laká spolitikája. Ez a törvényjavaslat egy részelemként elfogadható kiindulópont, ugyanakkor szükség van további lépésekre is. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy Magyarországon körülbelül 40 ezer új lakásnak kellene épülnie évente ahhoz, hogy a meglévő laká sállományt pótolni tudja. Ez azt jelenti, hogy ebben az országban nemcsak azt kell figyelembe venni, amikor arról beszélünk, hogy évi 20 ezer, 25 ezer, 28 ezer új lakás keletkezik, hanem figyelembe kell venni, hogy eközben hány lakás szűnik meg. Tisztelt H áz! Hölgyeim és Uraim! A társasházak magyarországi kialakulásának négy szakasza volt. Az első 1924 és '45 között a második az ötvenes évek után elkezdődött központi építkezés az OTP segítségével harmadik szakasza, amikor az építőközösségek jelentek meg és a negyedik szakasz végül is, ami párhuzamosan ebben az időben történt, a lakásprivatizáció. Ennek a négy szakasznak a különböző jogi változatai, megoldásai, erre tett szabályozók tulajdonképpen elvesztették komoly hatásukat, és új szabályozásra van szükség . Ez a törvényjavaslat e négy szakasz után kialakult társasházaknak az egységesítésére tesz javaslatot. Nos tehát, miközben erről beszélek, hadd mondjam el azt, hogy a meglévő lakásállomány legnagyobb gondja a felújítások hiánya, illetve a megszűnő lakások pótlása. Vagyis az, hogy nem épül, ahogy előbb is mondtam, évente 40 ezer új lakás. A FideszMagyar Polgári Párt többször beszélt már ebben a házban is és más olyan helyeken, ahol lehetőség volt erre, egy családbarát és sokrétű lakásépítési program szüksé gességéről. Ennek bizonyos elemeit letettük a Ház asztalára, illetve olyan írásokban jelent meg, amik a közvélemény számára is hozzáférhetők. Erre tehát én most nem kívánok kitérni, ezzel szemben rátérnék arra, hogy miért kell felújításról, karbantartásról beszélni e törvényjavaslat kapcsán, illetve hogy a társas együttélés rendezésére miért van szükség. Azért, tisztelt Ház, mert a törvényjavaslatban szereplő kétharmados döntéssel könnyebbé válik a közös tulajdon, a pince, az alagsor, a tetőtér értékesítése . Azért, mert előttünk van a leomlott Ó utcai épület példája, és azért kell a társas együttélés rendezéséről beszélni, mert előttünk van az Ugocsa utcai robbanás példája, ahol egy hátralékos nem fizető szerelés közben úgy hagyta a gázvezetéket, aminek köve tkeztében robbanás történt az adott épületben. Ezek azok a helyzetek, amikre a törvényjavaslat egyfajta keretet próbál nyújtani, de amely törvényjavaslat nyilvánvalóan nem tudja majd megoldani a mindennapos életben bekövetkező ilyen problémákat. A felújítá s szüksége tehát vitathatatlan, és amikor a társasházi törvényjavaslatról beszélünk, akkor én - ugyanúgy, mint előző képviselőtársam - hozzátennék olyan javaslatokat, amelyek könnyítenék a társasházak életét. Előbb elhangzott, hogy az újonnan létrejövő ala pító okirat legyen illetékmentes. Én azt gondolom, hogy mindenféle összefüggést figyelembe véve, de beszélhetünk a felújítások kapcsán áfakedvezményekről is, tehát olyan visszatérítési lehetőségekről, amelyek segítik azt, hogy az elmaradt több száz milliár dos felújítás beinduljon ebben az országban. Ebben csekély szerepe van a lakástakarékpénztáraknak egyelőre, meglátjuk majd a következő négy évet, hogy mi lesz majd belőle.
