Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOGÁR LÁSZLÓ (MDNP):
1756 amelyeket ez a törvény megfogalmaz. Gondolom, nem kell külön hangsúly oznom, hogy ez a tény önmagában véve is fokozza a vita politikai, gazdaságpolitikai és stratégiai jelentőségét. Ám a '98. év nemcsak egyszerűen a négyéves politikai ciklusok egyikének záróéve. Ez egyúttal lezárása a rendszerváltozás néven közismert folyama t első évtizedének is, hiszen '89 volt az utolsó "békeév", amennyiben akkor kezdődött el az újkori magyar gazdaságtörténet - ahogy Tardos Márton képviselőtársam is említette - legsúlyosabb, legnagyobb áldozatokat követelő periódusa és egyben csak a két vil ágháború pusztításához mérhető gazdasági visszaesése, nemzeti vagyonvesztése, mintegy visszahatásaként az előző évtizedek modernizációs zsákutcájának. Azt gondolom, így ennek az évtizednek a vége felé közeledve az éves költségvetésben sem ártott volna a jö vő évi folyamatokat ezekben a hosszú távú trendekben elhelyezni, méghozzá két ok miatt sem. Az egyik az, hogy ma már nyilvánvaló: a magyar társadalom döntő többségének általános életviszonyai egészen bizonyosan rosszabbak lesznek az évtized végén, mint enn ek az évtizednek az elején voltak. Ráadásul igen kevés hiteleset és érvényeset lehet mondani arról, hogy vajon mikor és hogyan fordulhat meg véglegesen ez a tendencia. A helyzet ugyanis úgy áll - és erről majd később szintén szeretnék részletesebben szólni , hogy a tartós gazdasági fellendülés önmagában még nem garancia. Mégpedig azért nem, mert egyáltalán nem zárható ki, hogy a dinamika hordozója az ország földrajzi és szociális terének csak egy viszonylag kis része lesz, és a többség vagy teljesen kimara d ebből, vagy csupán szerény transzferként értesül és részesül ennek áldásaiból. (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A másik ok - hogy úgy mondjam - ideológiai természetű, de nézetem szerint jelentősége túlmu tat a napi politikai csatározásokban betöltött muníció szerepén. Arról van szó, hogy '98ban a Bokrosprogramként híressé vált korrekciós beavatkozássorozat a harmadik évfordulójához érkezik. Bár a költségvetési törvény tervezete ezt explicite nem mondja k i, ám szemléletét teljesen áthatja az a büszke tudat, hogy '98 a main stream közgazdaságtan elméleti sikeressége bizonyítottságának egy igen fontos mérföldköve lesz. Nevezetesen végképp bebizonyosodik, hogy igenis van sikeresen kipróbált technika a növeked és versus egyensúly néven közismert bűvös körből való kitörésre. Mert íme, a Bokrosprogram bevezetése óta eltelt három év, és miközben a gazdasági növekedés dinamikája folyamatosan gyorsul, közben a külső egyensúly nem vagy csak jelentéktelen mértékben ro mlik. (11.00) És ez azért tüntethető fel jelentős ideológiai győzelemként - hangzik az indoklás , mert nemcsak arról van szó, hogy a magyar gazdaság idestova két évtizede vergődik reménytelenül ebben a bűvös körben, hanem arról is, hogy a térség többi ors zága - s főként a két látványos sikergazdaság, Csehország és Lengyelország - sem volt képes eddig megoldást találni erre a sajátos ellentmondásra. Csakhogy azt hiszem, még kicsit korai az ünneplés. Az egyik ok technikai jellegű, pontosabban a gazdasági mak rotrendek természetes belső inerciájával magyarázható. A Bokrosprogram bevezetésének első másfél éve során ugyanis a tendenciák jellegében nem volt semmi jelentős változás, hiszen igaz, javult a külső egyensúly - mondom, az első másfél évben , de ebben a z időszakban, ennek áraként visszaesett a gazdasági növekedés üteme is. Az utóbbi egy évről pedig egyrészt nehéz pontos képet alkotni, másrészt ez még viszonylag kevés idő annak eldöntéséhez, hogy valóban befejezett ténynek tekinthetőe a monetáris makromo nszter legyőzése. Ám kétségtelen tény, hogy ha a jövő év közepén a '96 második fele óta tapasztalható tendenciák érvényesülnek, tehát tartósan hárommilliárd dollár körüli a kereskedelmimérleghiány, és tartósan kétmilliárd körüli a folyó fizetési mérleg hi ánya, és körülbelül ugyanekkora a tartós évi külföldi tőkebeáramlás, miközben a gazdasági növekedés üteme tartósan 3 százalék fölé kerül, akkor valóban elmondhatjuk, hogy a makrofolyamatok gazdaságtechnikai felszínén esély van a növekedés versus egyensúly ellentmondás feloldására. Ám, ha egy kicsit e felszín alá nézünk - márpedig, ha meg akarjuk érteni jelenbéli és jövőbeli viszonyainkat, akkor azt gondolom, szükséges, hogy a felszín alá tekintsünk , akkor ott mást is találunk.
