Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DIÓSSY LÁSZLÓ (SZDSZ):
175 téren igencs ak dicsérendő és elismerendő igazságügyi minisztériumi tevékenység mellett a törvényjavaslatot megismertessük, a véleményeket összegezzük, és ezek módosító indítványok formájában az elkövetkezendő időszakban bekerülhetnek a széles társadalmi akaraton nyugv ó jogszabályba. A törvényjavaslat szerint a társasház továbbra sem minősül jogi személynek, de az új rendelkezések rendkívüli módon megkönnyíthetik a gyakorlati életben való működést, s az új szabályozás felveti a tulajdonostársak mögöttes felelősségének k érdését. Ezt a felelősséget a tervezet a tulajdonosokhoz kötődő, a tulajdonosokat megillető közös tulajdoni hányadokhoz köti, bevezeti az arányos helytállást az egyetemleges felelősség helyett. Ez egy igen nagy előrelépés, hiszen az arányos helytállás beve zetésével egy igazságtalan és főleg a becsületesen fizető tulajdonostársakat sújtó tehertől szabadulhatnak meg a társasházak. A jelenleg hatályos szabályozás a társasházak lényeges adatait az alapító okiratban írja elő, ennek az okiratnak a módosításához a zonban valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása szükséges. Ez az a jogszabályi rendelkezés, amelynek megváltoztatására a legnagyobb a társadalmi igény, mert ez akadályozza leginkább a társasházak rugalmas működését. Mint ismeretes, a tervezet ennek az igény nek a figyelembevételével törli az alapító okirat kötelező tartalmi elemei közül sok olyat, amely eddig abban volt található. Az okirat elfogadását és módosítását azonban továbbra is valamennyi tulajdonostárs egyhangú döntéséhez köti. Tekintettel arra, hog y a közös tulajdon esetleges elidegenítése az alapító okirat módosítását vonja maga után, az egyhangú döntés fenntartása megkérdőjelezhető, illetve ezzel a kérdéssel minden bizonnyal részletesebben és alaposabban is kell jogi szempontból foglalkozni. A köz össég szerveit, azok hatáskörét, jogait és kötelezettségeit, illetve a közös költség viselésének szabályait a javaslat szerint a szervezeti és működési szabályzatban is lehet rögzíteni, és ennek elfogadása, illetve módosítása kétharmados szavazataránnyal t örténhet. Az alapító okiratok jelenleg kötelező tartalmi elemeinek szétválasztása, kettéválasztása fontos előrelépést jelent, és jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a közösségek rugalmasabban tudjanak működni. (8.40) A társasházak igen rossz műszaki állapotb an vannak, ezt jól tudjuk, jól ismerjük, felújításra szorulnak, és általában a lakók többsége nem rendelkezik anyagi fedezettel ezeknek a munkáknak az elvégeztetéséhez. A segítséget valójában az jelentheti, ha a közös tulajdonban álló helyiségeket eladhatn ák, és ezzel finanszíroznák részben a költséges felújításokat. Ennek jelenleg a legnagyobb akadálya az, hogy ehhez a döntéshez a tulajdonosok egyhangú szavazatára van szükség, a társasházakban pedig mindig akad olyan lakótárs - jól tudjuk a gyakorlatból , aki nemleges szavazatával megakadályozza az értékesítést, akár különösebb indok nélkül is. A javaslat ennek a problémának a rendezésére két rendelkezést tartalmaz. Az egyik az elvi hozzájárulás, amely szerint a tulajdonos az alapító okiratban elvi felhata lmazást ad arra, hogy a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítési jogot a közösség gyakorolhatja, és később, amikor a konkrét döntésre sor kerülhet, akkor ez kétharmados szavazataránnyal lehetséges. Véleményem szerint az elvi felhatalmazást az alapító ok irat aláírásakor éppen olyan nehéz, mondhatni reménytelen megszerezni minden tulajdonostól, mint ahogy a konkrét esetekben sem sikerül egyhangú döntést hozni a közös tulajdon elidegenítéséről. A másik rendelkezés szerint lehetséges a bírósági eljárás, ille tve a közösség kérheti a bíróságtól, hogy szüntesse meg a közös tulajdont, ha az a kisebbség méltányos érdekeit nem sérti. Ez az eljárás eléggé hosszú ideig húzódhat, a vevő már régen máshol vett tulajdont vagy a ház is rosszabb műszaki állapotba került. A javaslat ennél a jelentős számú épületet érintő problémának a megoldásánál nagyon óvatos. Nyilván védeni kell a tulajdonjoggal való rendelkezés alkotmányos jogát, de ez természetesen nemcsak a kisebbség, hanem a többség tekintetében is igaz. Felmerül az, hogy abban az esetben, ha a tulajdonosok többsége akarja eladni a tulajdonát, akkor ennek a döntésnek a megvalósulását kellene
