Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
1727 hogy a magyar gazdaság nem képes arra, hogy versenyképes alternatívát nyújtson a nyugati világ erős vállalkozásaival szemben, nem képes arra, hogy állami mankók és támogatás nélkül hatékonyan szálljon versenybe a gazdasá g más országokbeli hatékony és erős versenytársaival szemben. Azonban azt is látjuk, hogy nem lett igazuk, szerencsére nem lett igazuk, a kicsinyhitűségüket nem igazolták a tények. A tények azt mutatják, hogy a magyar gazdaság vállalatai, vállalkozásai ige nis fel tudták venni azt a kesztyűt, amit a nyugati világ fejlettebb gazdaságai kínáltak, élni tudtak a lehetőségekkel, és egyre növekvő mértékben vesznek részt a világpiaci kereskedelemben, és igen dinamikus mértékben növelik jelenlétüket a világpiacon. E bben az évben a magyar gazdaság exportteljesítménye több mint 20 százalékkal növekedett, a növekedési ütem meghaladja az import - a behozott áruk és szolgáltatások - növekedési ütemét, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy a magyar gazdaság jelentős szekto raiban olyan versenyképességi átalakulás zajlott le, ami a hosszú távra reményekre jogosít arra, hogy a magyar gazdaság sikeres tagja lesz az Európai Uniónak és az azon kívüli fejlett világ gazdasági közösségének. (8.20) Hogy csak néhány szektort emeljek k i: a feldolgozóipar, ezen belül a gépipar teljesítménye egészen lenyűgöző lehet. Akik ezekben a szektorokban dolgoznak, azok saját maguk tapasztalhatják azt a növekedést, fejlődést, ami lezajlik vagy lezajlott a magyar gazdaságban, és saját maguk tapasztal atai alapján ítélhetik meg, hogy milyen lehetőségeket kínál a magyar gazdaság a jelenlegi körülmények között. Van azonban a növekedésnek egy másik feltétele is, az egyensúlyi feltétel. Nézzük meg, hogyan változott meg a magyar gazdaság egyensúlyi állapota az elmúlt években, vajon milyen módon képes stabilizálni a tevékenységét erről az oldalról! Nyilvánvalóan tudhatjuk azt, ha csak egy családi háztartásban gondolkodunk, hogy abban az esetben, ha egy háztartás tartósan többet költ, mint a havi rendszeres jöv edelme, akkor előbbutóbb nagyon nehéz helyzetbe kerül. Nagyon nehéz helyzetbe kerül, hiszen ha az egyik hónapban kölcsön kellett ahhoz kérnie, hogy kijöjjön hó végéig, a következő fizetésig, akkor a következő hónapban már nemcsak ki kell jönnie a fizetésb ől hó végéig, hanem még vissza is kell tudni adnia azt a kölcsönt, amit az előrelátóbb, takarékosabb vagy szerencsésebb helyzetű szomszédjától kért. Ha a következő hónapban sem képes erre, és újabb kölcsönöket fog kérni, akkor egyre fokozza az eladósodotts ágát, és egyre lehetetlenebb helyzetbe hozza magát. Ez történt a magyar gazdasággal a '90es évek elején, '9293tól kezdve gyorsuló mértékben nőtt a magyar gazdaság eladósodottsága. Emlékszünk rá, 1993ban mintegy 3,5 milliárd dolláros folyó fizetésimérle ghiány volt, '94ben 3,9, közel 4 milliárd dolláros folyó fizetésimérleghiány, ami nem mást mutat, mint azt, hogy a magyar gazdaságban elfogytak a belső források, és egyre növekvő mértékben utalódott rá a külföldi hitelekre ahhoz, hogy a tevékenységét fo lytatni tudja. Ilyen körülmények között következett be a fogyasztáskorlátozó gazdaságpolitikai váltás, amire ellenzéki vitapartnereink azt mondták, hogy baj lesz ezzel, hiszen azt a fogyasztást korlátozzuk, ami a magyar vállalkozóknak, vállalatoknak piacot teremt, inkább válasszuk azt az utat, hogy tovább növeljük az eladósodottságot, de ezzel a belső piacot is élénkítjük. Abban a helyzetben tehát, amikor az eladósodottság igen nagy mértékű volt, az eladósodottság fokozására szólítottak föl, azt remélvén, h ogy ebből előremenekülve teremthető meg a gazdasági növekedés valamennyi feltétele. Látnunk kell azonban azt - és most az elméleti vitával tényleg nem érdemes hosszabban foglalkozni , hogy erről nem lehet szó. Visszatérve az előző családi példára, ha képt elen a fogyasztását drasztikusan visszafogni ez a családi háztartás, és képtelen arra, hogy megkezdje az adósságai törlesztését, akkor egy pontban bekövetkezik az, amikor a szomszédja azt mondja, hogy többé nem adok neked hitelt, mert nem hiszem azt, hogy vissza fogod tudni fizetni nekem. Abban a pillanatban, ha bekövetkezik ez a helyzet, nemhogy növelni fogja tudni a fogyasztását ez a háztartás, hanem katasztrofális helyzetbe kerül, és pillanatok alatt zuhan össze a fogyasztása, a fogyasztásra fordítható j övedelme. Ezt a pillanatot látta a kormány '95 elején, amikor váltania kellett, és a
