Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 14 (309. szám) - Baky György és Mádai Péter (SZDSZ), Győr Sándor és Pál Béla (MSZP) - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterhez - "Be kell-e zárni a dudari bányát?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GYŐR SÁNDOR (MSZP):
1665 fölteszi a kérdést, miért, azért, mert a piacgazdaságnak vannak törvényszerűségei, és mert a tények nagyon makacs dolgok. Ön nagyon szimpatikusan fölsorolta azokat a részadatokat, amelyek talán Dudar mellett szólhatnának, de azért engedjék meg, hogy válaszomban elmondjam, hogy a gazdaságtalan széntermelés leépítése Magyarországon, mint a világ oly sok országáb an, nagyon komoly feszültségeket okozott. A magyar szénbányászatban '65ben 104 ezer ember dolgozott, ezt a létszámot mára már 20 ezer alá kellett csökkenteni. A magyar kormányok 1990 után foglalkoztatási és szociális okokból olyan szerkezetátalakítási pro gramot hagytak jóvá, amelyet a szénbányász szakma javaslatai alapján a bányászszakszervezet képviselői is elfogadtak. Ezt a megállapodást a kormány mindeddig maradéktalanul betartotta. A dudari bánya - a képviselő urak által fölsorolt más bányákkal együtt - azok között volt, amelyeket ezen megállapodás szerint már '93ban, majd egy meghosszabbítás után '95ben be kellett volna zárni. A többi bánya bezárása már megtörtént. Természetes, hogy addig, amíg a fenntartásukra megállapodás szólt, megállapodás szület ett meghatározott átvételi mennyiségre. Ilyen megállapodást, mint amit '92ben kötöttek, ma már a jelentősen megváltozott körülmények között nem lehetne kötni. Ma már nem volna olyan megállapodás, ahol a szén vásárlóinak előírnánk, hogy átvegye, és azt is előírnánk, hogy milyen áron vegye át a szenet. Sőt arról is tájékoztatnom kell a képviselő urat, hogy a privatizált erőművek természetszerűen a legolcsóbb szén beszerzésében érdekeltek. A dudari bánya problémáját az okozza, hogy a Dunántúlon tartósan túlkí nálat van energetikai szénből. Ezért a bánya ezt nem tudja eladni, az energetikai szén piaca nélkül pedig a bánya gazdasági szempontból ellehetetlenül. Abban az esetben, ha a dudari bánya szenét például a vértesi erőmű, akár állami beavatkozás alapján, átv enné, akkor saját bányájának a termelését kellene visszafognia, amely összességében a villamosenergiatermelési költségeket, és így a lakosság terheit is emelné. A Dunántúlról pedig a tiszai erőműbe való átszállítás a költségek miatt egyszerűen nem gazdasá gos. Az eddigi, a piacgazdasággal összeegyeztethetetlen kényszerintézkedések, amelyeket az állam tulajdonosi jogon hozott annak érdekében, hogy az erőművek megvásárolják a dudari bánya szenét, már eddig is több mint 600 millió forint többletköltséget okozt ak a villamosenergiatermelésben. Ez pedig összeegyeztethetetlen a piacgazdaság alaptörvényeivel, az adófizetők pénzéből - mint ahogy Horn Gyula miniszterelnök úr is válaszolta a dudariak petíciójára - tartósan veszteséges üzemek termelését nem lehet fönnt artani. A kormány újabb megállapodások létrehozásával vagy régebbiek módosításával nem kíván és nem tud az erőművek esetében beavatkozni. A bányabezárás ebben az évben a dolgozók döntő többségének még munkát ad, a jövő év elejétől pedig a vértesi erőmű már kushegyi bányaüzemében várják a bányászokat az ott dolgozó külföldiek helyett. Végezetül szeretném tájékoztatni a képviselő urakat arról, hogy dr. Schalkhammer Antal képviselő úr, a BDSZ elnöke kérésére a minisztérium áttekinti Magyarország hosszú távú szé npolitikáját, ezen belül is a hazai szénbányák jövőjét. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megkérdezem az interpelláló képviselő urat, hogy elfogadjae a miniszter úr válaszát. GYŐR SÁNDOR (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Ön mondta, hogy a tények makacs dolgok, és a privatizált erőművek a legolcsóbb szenet kívánják átvenni. Pontosan erre irányult a kérésünk, hogy a '97. év végéig működhessen Dudar, és '98ban, amikor a privatiz áció az erőműveket talán már valóban
