Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 13 (308. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
1529 akar építeni magának vagy családtagjának, és amikor megépítette, akkor visszaigényelheti. Ezzel csak meghosszabbodik a mosókonyhától az egy plusz két félszobáig vezető út, de semmi eredménye nincs. Miért nem tudjuk otthagyni nála ezt a jövedelmet akkor, amikor azoknak, akik viszont nem akarják lakásépítésre fordítani, minden évben valamilyen trükkel kedvezményt tetszenek kiharcolni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszó lalási idő leteltét.) Érdekes módon ezt Bauer képviselő úr sem tavaly, sem az idén nem vette észre. Köszönöm. ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Bauer Tamás, SZDSZ. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Biz tos még nagyon sok mindent nem vettem észre, amit Bogárdi Zoltán észrevett, és ez kölcsönös, mert mindenki csak arra figyel, amit éppen észrevesz. Csak két dologra szeretnék reagálni, az egyik az, amit Orosz István említett. Én kifejezetten azt mondtam, ho gy ez a szakkönyvadókedvezmény beleillik egy modern személyi jövedelemadórendszer logikájába, de ebből a logikából az következik, hogy ha a szakkönyvre adókedvezmény van, akkor az mindenkinek legyen, aki szakkönyvet vesz, és ne csak a pedagógusoknak, mer t éppen a művelődési miniszter ügyes volt ennek a kiharcolásában. (19.00) A másik kérdés egy kicsit hosszabb. Én azt hiszem, Pusztai Erzsébet, hogy mi valahogy mindig elmegyünk egymás mellett ebben a kérdésben, mert más logikában gondolkozunk, ez kétségtel en. Én abban a logikában gondolkozom... Egyrészt egyetértek azzal, hogy ez is legyen, meg az is legyen, meg amaz is legyen, csak engem mindig nyomaszt, hogy vane rá pénz. És ha a pénz korlátos, akkor esetleg választani kell. Ha ön azt mondja, hogy nem kel l választani, mert a pénz nem korlát, akkor nincs miről vitatkoznunk. Én azonban azt mondom, hogy a pénz korlát, tehát választani kell. Na most, ha választani kell, hogy milyen formában támogatjuk a gyermekvállalást, akkor én azt mondom, hogy olyan formába n, ami minden gyereket elér, és nemcsak azt, ahol a családfenntartó adót fizet, mert van adóköteles jövedelme, és az eléri azt a szintet, amikor az adó több, mint az adójóváírás. Az a logika, amit Pusztai Erzsébet és Bogárdi Zoltán is képvisel, ez a logika az, amit, mondjuk, Varga Mihály a tavalyi adóvitában úgy fogalmazott meg, hogy ott szülessen a gyerek, ahol a jövedelemszint elég ahhoz, hogy jó körülmények között nevelkedhessen. Ezt kimondta Varga Mihály a tavalyi vitában, érvelve az adókedvezményes meg oldás mellett. Nekem - ezt akkor is elmondtam - ez nem rokonszenves logika; nekem minden születő gyerek egyforma - és ezt a szemléletet a családi pótlék testesíti meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén két perces hozzászólásra jelentkezett Győriványi Sándor, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bauer képviselőtársam szereti a jubileumokat, hisz azzal kezdte a hozzászólását, ho gy tíz évvel ezelőtt vezették be a véleményem szerint akkor sem pozitívnak érzett személyi jövedelemadót. Hadd mondjak egy másik dátumot! 1977ben vezette be az eberti nyugatnémet kormányzat a pedagógusok szakkönyvvásárlási kedvezményét, tehát húsz évvel e zelőtt, amelyet azután, ha jól emlékszem, 1987ben vezetett be az akkori NDK minisztériuma, megállapítva, hogy a pedagógusfizetések - mint ahogy ezt annak idején Ebert is mondta - a többi jövedelmekhez képest
