Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 13 (308. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1525 a jövedelmek, illetve jövedelemfelhasználások, amelyeket mentesítenek az adózás alól; és az adó mértékéről. Erről fogok a legrövidebben beszélni, hiszen erről tudunk a legkevesebb újat mondani. Kezdeném a konstrukció val, magával a személyi jövedelemadórendszer konstrukciójával, annak is egyetlenegy kérdésével, amelyet ebben a parlamentben állandóan vitatunk. A tavalyi adóvitában - emlékeznek talán még rá - erről sok vita esett, hiszen a tavalyi adóvita egy súlyosabb, sok hosszú felszólalást tartalmazó vita volt. Ez a mostani adóvita valahogy nagyon gyorsan és röviden zajlik le, de azért mégis ellenzéki képviselőtársaink újra meg újra felvetették azt a kérdést, hogy miért nem érvényesül inkább, miért nem érvényesül jel entős mértékben a családi elv a személyi jövedelemadórendszerben. Igaz, az a személyi jövedelemadórendszer, amelyet tíz éve bevezettünk és ma is működtetünk, az egy egyéni személyi jövedelemadórendszer és nem családi jövedelemadórendszer, amit egyes pá rtok, elsősorban a kereszténydemokraták - akik most éppen nem frakcióként vannak jelen, de jelen vannak az Országgyűlésben , újabban a Fidesz is újra meg újra fölvetnek, és kifogásolják, hogy a jelenlegi személyi jövedelemadórendszerünk nem ilyen. (18.40 ) Én újra megismételném, hogy szerintem a családi jövedelemadó körüli vita félreértés, tudniillik azt a benyomást igyekszik kelteni a közönségben, mintha attól, ha családi jövedelemadórendszer lenne, a nagycsaládosoknak könnyebb lenne, és másoknak nem len ne nehezebb. Mert hiszen úgy tesznek, mintha csak valahol könnyebbedne az adóteher, és nem beszélnek arról, hogy akkor viszont máshol súlyosbodik az adóteher, mert valahonnan azt az adóbevételt a költségvetésnek meg kell szerezni. Ugyanakkor nem beszélnek arról sem, hogy a családi jövedelemadórendszerre való áttérés sokkal bonyolultabbá, nehézkesebbé és - tegyük hozzá - költségesebbé tenné az adórendszerünk működtetését, megszűnne az a lehetőség, hogy a személyi jövedelemadót fizetők fele önadózó, nem állí t ki adóbevallást, és az egész adózása rendkívül könnyen működik. A családi jövedelemadórendszer bevezetése esetén legalább duplájára nőne a személyi jövedelemadórendszer működtetésének költsége, és - mondom - nem beszélnek arról, hogy ettől nem lenne ki sebb az átlag magyar adófizető adóterhe. De nemcsak úgy merül fel ez a javaslat, hogy családi adózást kellene bevezetni, hanem úgy is felmerül, hogy erősebben kellene érvényesíteni a családi támogatások elveit magában az adórendszerben. Most ebben a vitába n két héttel ezelőtt részben Dobos Krisztina az MDFtől, részben Varga Mihály a Fidesztől vetette fel újra ezt a követelményt. Varga Mihály még hivatkozott is arra a köztudott tényre - a Tárki, az egyik társadalomtudományi kutatóintézetünk felmérésére hiva tkozott , hogy bizony a sokgyerekesek azok, akiket különösen sújt a szegénység ma Magyarországon. A probléma csak az, tisztelt Ház, és ezzel visszautalok arra a tavaly és tavalyelőtt hosszasan folytatott vitára, egyáltalán nem biztos, hogy a családok támo gatását az személyi jövedelemadórendszeren keresztül és nem a külön juttatásokon keresztül kell megvalósítani. Éppen Varga Mihály hivatkozása a Tárki vizsgálataira, vagyis az, hogy a szegénység leginkább ma Magyarországon a nagycsalá dosokat, a sokgyerekes családokat sújtja - sokgyerekesek azok a családok, amelyek a jövedelemdifferenciálódás alsó ötödében, tizedében találhatók , éppen ebből a megállapításból következik az, hogy ezek a sokgyerekes családok nem sokat nyernek az adórends zeren belül adókedvezményként érvényesített családi támogatással, hiszen a sokgyerekes családok jelentős része nem is fizet vagy nem is fizetne személyi jövedelemadót, ők tehát egy ilyen kedvezménnyel nem sokat érnének. A tavalyi vitában idézetem azt a tén yt, hogy az alacsony jövedelmű gyerekeknek több mint huszonöt százaléka olyan családban él, ahol nincs is adófizető felnőtt. Tehát - azt hiszem - az a helyes, amit a jelenlegi személyi jövedelmadórendszerünk és a jelenlegi pénzügyi rendszerünk érvényesít, hogy a családi támogatásokat a családi pótlékban, gyermeknevelési támogatásban és más juttatásokban érvényesíti, és elkülöníti ettől magát az adórendszert.
