Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 13 (308. szám) - A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és mezei őrszolgálatról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
1516 ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Puha Sándor képviselő úr felszólalását. M ost szólásra következik Balsay István, a Fidesz részéről. Őt követi majd Lányi Zsolt, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót Balsay István képviselő úrnak. BALSAY ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Á llamtitkár Urak! Köszönöm a szót. A fegyveres biztonsági őrzésről, a természetvédelmi és a mezőőri szolgálatról szóló törvénytervezet hiányt pótol, a rendőrségről és a rendvédelmi szervekről szóló szabályozás és az őrzővédő kft.kről szóló szabályozás köz ött teremti meg azt az összhangot, ami e területen szükséges lenne. (17.50) A mezőgazdasági bizottság hozzászólása után nehéz kritikai hangon e törvénytervezetről szólni, valamint az is érezhető, hogy államtitkár úr a törvénytervezet mértékét meghaladó mér tékben, időtartamban indokolta e törvény szükségességét. Tisztelt Ház! Különösen fontos, hogy elemezzük az első fejezet szabályozásra vonatkozó sorait, amely a fegyveres biztonsági őrzésről szól, létesítmények és katasztrófaveszé lyes helyek szabályozását indokolja és teszi szükségessé, különösen fontosnak tartva a nemzetközi személyi vagy teherforgalomban működő repülőteret, a lakosság alapvető szükségleteit biztosító infrastruktúra- és közműrendszer egyes elemeit, kiemelt jelentő ségű nemzeti és kulturális értékeket. A FideszMagyar Polgári Párt rendkívül fontosnak tartja, hogy ezen a területen ne csak az államnak és az önkormányzatoknak, valamint a polgároknak, a közérdeknek a közbiztonságérzetét szolgáló javulás álljon be, hanem a közérdek egyszer s mindenkorra homloktérbe kerülő, előtérbe kerülő biztonságának mikéntjéről is történjen törvényi szintű szabályozás. Az indokok között felhozott azon érvekkel egyetértünk, amelyek alacsonyabb szintű jogszabályok helyett most már törvény i szabályozást tesz szükségessé. Rendkívül eklektikusnak és bírálhatónak tartjuk a mezei őrszolgálattal és a természetvédelmi őrszolgálattal kapcsolatos szabályozásokat. Ennél határozottabb és ennél biztosabb szabályozásra számítottunk e törvénytervezetnél . Ha vizsgáljuk azt, hogy mikor került e törvénytervezet, a fegyveres biztonsági őrzésről, a természetvédelmi és mezei őrszolgálatról szóló törvénytervezet a tisztelt Ház elé, akkor megállapíthatjuk azt, hogy jelentős mértékben leépül és jelentős mértékben elbizonytalanodik a honvédelmi szolgálatok helyzete. Ez a törvénytervezet akkor került a tisztelt Ház elé, amikor a rendőrség állományában jelentős az elbizonytalanodás és a fluktuáció; a közbiztonság romlása a robbantásokkal reflektorfénybe kerül, bár eg yes állami köztisztviselő vezetők bandaleszámolásokról beszélnek, ma már a civil személyek sérülése is előfordul a leszámolások kapcsán. Belügyminiszter úr arról beszélt, hogy 15 csoport ötvenfős, jól felfegyverzett banda található ebben az országban, az o rszág fővárosában. E törvénytervezet kapcsán arról is beszélnünk kell, hogy nagy sajtóvisszhangot kapott a megelőző évben és most is egyegy tragikus haláleset kapcsán az úgynevezett megélhetési bűnözés. Mi ezzel a fogalomkörrel nem tudunk egyetérteni, mi ilyet nem ismerünk, mi lopásnak minősítjük a lopást, és azt még megélhetési célból sem tartjuk elfogadhatónak és megérthetőnek. Ez a törvénytervezet akkor került a tisztelt Ház elé, amikor több százezer - nem tévedés, több százezer - köbméter fa tűnik el a z állami és a magánerdőkből, hasonló módon tűnnek el nagy értékű és nagy természeti értéket képviselő, a nemzeti örökséghez tartozó nemcsak fasorok, hanem egyedi fák is - egyszer s mindenkorra eltűnnek. Ez a törvénytervezet akkor kerül a tisztelt Ház elé, amikor már az út mentén, a közút mentén burgonyát vagy kukoricát nem is nagyon ültetnek, mert nem biztos, hogy annak a betakarítása azt illeti, aki azt elvetette. És ez a törvénytervezet akkor került a tisztelt Ház elé, amikor az önbíráskodás egyes terület eken igen nagy mértékben elharapódzott.
