Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 7 (307. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
1352 például a biz tosító intézetekre, ők is elvárhatnák, hogy a kötelező biztosítási díjat az adóhivatal szedje be a számukra, mert hiszen ez is épp úgy elő van írva, mint ahogy elő van írva, hogy nekünk társadalombiztosítási díjat kell fizetnünk. Egy kicsit feudalisztikus jellegűnek tartom ezt a megoldást. Régen a királyok a regále jövedelmek beszedését adták bérbe, és ehhez adták oda a katonaságot, hogy a bérlő azért be is tudja fizetni azt a bérletet. Azt hiszem, ez pár száz év óta kiment a divatból. A másik a 3., 4. §t érinti, amelyik a külföldi székhelyű magyarországi vállalkozások fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szól, illetve ezek adóztatását szabályozza. Ezt a törvényt még ez a parlament nem fogadta el. Nagyon nehezen tudom megérteni, hogy miért kell ne künk egy olyan eljárásjogi törvényt tárgyalni, amelynek az alaptörvényét, az anyagi jogi törvényt a mai napig az Országgyűlés nem vette napirendre, illetve nem tárgyalta és nem fogadta el. Ad absurdum, ha nem is fogja elfogadni, akkor miről fog szólni ez a kiegészítés, akkor miről fog szólni a lebonyolítás?! Én úgy gondolom, hogy vagy be kellett volna tenni ezt az ominózus anyagi jogi kodifikációt korábban a képviselőház programjába, vagy pedig az elfogadásakor az anyagi jogi törvényt a végrehajtási rendele ttel kiegészítve kellene majd tárgyalni. Sokan beszéltek előttem az adminisztrációs egyszerűsítésekre törekvő, úgynevezett bevallási kötelezettségi módosulásokról. Nem akarom ezt a kérdést részletesen vitatni, hiszen a gyakorlat fogja eldönteni azt, hogy e zek a módosítások most valóban egyszerűsíteneke az adóbevallásokon, valóban könnyebb munkát adnake az adóhivatalnak és a bevallóknak, vagy egyszerűen egyike lesz annak a száz és száz kísérletnek, amelyik egyszerűsíteni akart, és bonyolított. Ugyancsak ér dekes a vita, ami elhangzott nagyon sok szájból már az állampolgárok adatvédelme kapcsán. Amellett, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az állampolgároknak adataik biztonságához joguk van, szüksége van a hivatalnak is arra, hogy megfelelő adatok á lljanak a rendelkezésére az adóztatáshoz is. Hiszen amennyire az állampolgárok jogait védjük, és nem akarunk kiszolgáltatni bizonyos adatokat az adóhivatalnak, úgy növekszik az adóhivatal igénye az úgynevezett becsléssel, különböző módon való megállapításo kkal való adóbeszedésre, amelyik mindig hosszas vitát és problémát fog okozni. Ehhez tartozik még az, hogy az adózóval együtt élő hozzátartozók anyagi viszonyainak felderítéséről is beszél ez a jogszabály. Rendkívül nehezen lesz megállapítható, hogy mi az, hogy együttélés, rendkívül nehezen lesz megállapítható, ki az, aki együtt él az adózó állampolgárral és milyen viszonyai vannak. Azt javaslom, meg kellene nézni, hogy nálunk fejlettebb adózási rendszerű országokban, például Franciaországban vagy Amerikába n ezt a kérdést hogyan szabályozzák, s nem kell nekünk újból kitalálni, egyszerűen át kellene venni a másutt már jól bevált módszereket, és megspórolnánk magunknak egy csomó problémát, gondot és nehézséget. Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, hogy sok mindent e l lehetne még mondani, de alapvetően egy dologgal szeretném befejezni. Hozhatunk mi olyan törvényeket, amilyeneket akarunk, ha a lakosság azt érzi, hogy az adóhivatalban és a társadalombiztosításnál a nem megfelelő nyilvántartások miatt rabolják az idejét, nem méltó módon bánnak a bejövő ügyfelekkel és gyakorlatilag kiszolgáltatott helyzetben van az adózó állampolgár. Ebben az esetben adózási morálról nem lesz lehetőségünk beszélni. Ha valaki jobb adózási feltételeket akar teremteni, az kezdje ennek megtere mtését az adóhivatalon, a társadalombiztosítási szerveken belül, mert csak akkor lesz Magyarországon adózási fegyelem, ha ezt a fegyelmet az illetékes hatóságok is sugározni tudják az adózó állampolgár felé. Köszönöm szépen. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágne s) : Én is köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A hozzászólások elfogytak, így idő előtt befejezzük a délelőtti munkánkat. Az általános vitát elnapolom, folytatására ma este, a határozathozatalokat követően fog sor kerülni. Most ebédszünet következik, majd 14 ó rakor folytatjuk munkánkat az azonnali kérdésekkel, interpellációkkal és kérdésekkel. Jó pihenést kívánok addig is.
