Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 7 (307. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP):
1350 tényleg hozzáigazítják a változó viszonyokhoz. Úgy gondolom, hogy az adott törvénynél ezek elfogadhatók. (12.20) A másik típusú - és ezen érdemes lenne egyszer elgondolkozni : rendszeresen megjelennek olyan módosítási javaslatok is, amelyeknél az embernek az az érzése, hogy fel akarják tupírozni a javaslat jelentőségét, és hogy az adójogi tanácsadók és az a dójogi kézikönyvírók érdekei is belejátszanak ezekbe a módosításokba. Erre a javaslatra is érvényes egyébként. Akar államtitkár úr azt mondta, hogy ez egy viszonylag kisebb jelentőségű módosító indítvány. Mégis, ha megnézzük, az adóeljárási törvénynek husz onnyolc szakaszát módosítja, vagyis több mint egynegyedét. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy mindegyik módosításra feltétlenül szükség van. Aztán a harmadik típusú módosítás - és egy ilyen típuson folyik most igazándiból a vita - az APEH hatáskörének é s az általa felhasználható eszközök bővítése akár az alkotmányosság határait súroló vagy adott esetben talán alkotmányellenes módon is. Méghozzá úgy, hogy a kishalakat - elnézést a kifejezésért, de ezek köztudomásúan sokan szoktak volt lenni - jobban el le hessen érni vagy el lehessen érni a nagyok meg úgyis megússzák, mint ahogy szokták volt. Ennek az ominózus módosításnak - amelyet itt többen vitattak és amelybe az adatvédelmi biztos úr is közbeszólt, és kétségtelen tény: azt mondta az alkotmányügyi bizott ság ülésén, hogy ez általános vitára is alkalmatlan; az is kétségtelen tény, hogy az adatvédelmi biztos úr a törvényjavaslatnak ezt az ominózus egyetlenegy szakaszát vizsgálta, és arról mondta el a meglehetősen lesújtó véleményét. Ennek van egy előzménye, és ezt azért nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez az a bizonyos tavalyi változtatás az adózás rendjében, amely szerint ez a bizonyos 60. § (7) bekezdése - amelyre államtitkár úr is hivatkozott - úgy szól, hogy "a pénzügyminiszter évente irányelvben kötelez i az állami adóhatóságot, hogy azokat az adózókat hívja fel az adóbevallást követően a bevallásban közölt adatok kiegészítésére, akiknek a bevallott jövedelme nem éri el a mindenkori minimálbérre, a tevékenység gyakorlásának körülményeire, a területi és sz akmai sajátosságokra figyelemmel kialakított összeghatárokat. Az állami adóhatóság ezeket a magánszemélyeket a bevallást követően felhívja, hogy az adóévben szerzett összes jövedelembevétel felhasználásáról, kiadásáról, ráfordításáról, befektetéséről, tová bbá annak forrásáról tegyen nyilatkozatot." Úgy szól itt a történet, mintha ez a bizonyos becslés - és nagyon sajátos, hogy így alakul a gyakorlat - csak erre a körre lehetne alkalmazható, természetesen ebben a körben vannak meglehetősen nagy számmal az úg ynevezett kishalak. Ugyanakkor, ha megnézzük az adóeljárásról szóló törvény 60. §át, az nem erről szól. Becslést ennél lényegesen tágabb körben is lehetne alkalmazni alkotmányos módon úgy, hogy azokat az adóelkerülőket fogja meg az adóhatóság, akik valóba n arcpirító módon nagy mértékű adót titkolnak el, és nem vallják be a jövedelmüket. Rendkívül sajnálom, hogy nem sikerül elmozdulni abban az irányban, hogy fogjuk már meg egyszer a nagy adóelkerülőket, és ne az történjék, hogy állandóan másodlagos kérdések en folyik a vita. Ezen a véleményemen - amelyet a Magyar Demokrata Néppárt nevében fejtek itt ki - természetesen nem változtat az, hogy ez a bizonyos új, ominózus 45. §, amelyet a törvényjavaslat 11. §a tartalmaz, bizony így nem tartható fenn. Nemcsak azé rt nem tartható fenn, mert az adatvédelmi törvénybe ütközik, és ezen keresztül talán alkotmányellenesnek is mondható, hanem azért sem tartható fenn, mert rendkívüli mértékben zavaros, megfoghatatlan fogalmakat tartalmaz. Itt minden előttem szóló arról besz élt, hogy az adózó családtagjaira költött kiadásokat kellene ellenőrizni. Ide, ebbe a javaslatba, tisztelt képviselőtársaim, egészen egyszerűen nem ez van leírva. Ha nem ez van leírva, akkor egész biztos, hogy ezen pontosítani kell. És még nagyon sokat leh etne erről a szakaszról beszélni, de úgy gondoltam - tekintettel arra, hogy minden előttem szóló erre az egyetlenegy szakaszra hegyezte ki a felszólalását , nekem elegendő ezt pusztán említenem, és azt mondanom, hogy egyébként pedig a kifogásokat illetően csatlakozom az előttem szólókhoz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
