Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 7 (307. szám) - A közhasznú szervezetekről szóló törvényjavaslat általános vitája - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1331 ami hozzá szellemileg közel áll. Tessék végiggondolni! Ha sem a mi oldalunkon, sem a másik oldalon nem adtak volna ki politikai tárgyú könyveket, akkor - tudom, hogy túlzás - jószerivel még mindig az Állam és fo rradalom jelentené az egyetlen elérhető politikai irodalmat. Ki vitathatná, hogy ezek a különböző eszmei értéket képviselő egyesületek és szervezetek mind hozzájárultak a demokrácia stabilitásához, kulturáltabbá válásához? És ki vitathatná azt, hogy éppen ez volt az egyik legfontosabb közérdek a '90es évek Magyarországában? Éppen ezért helyesebb lenne, ha a politikai kultúra fejlődését szolgáló tevékenységek is megkaphatnák a közhasznú státuszt. Hangsúlyozom, egyetértek a miniszter úrral, az ellenzéki és k ormányzó pártok képviselőivel, hogy rendkívül jelentős törvénytervezet tárgyalását kellene megkezdenie most az Országgyűlésnek. A rendszerváltás egyik legfontosabb eleme a polgárok önszerveződése, az egyesületek, alapítványok és más civil szerveződések lét rejötte. Azonban az továbbra is lehetetlen állapot, hogy az egyes minisztériumok saját hatáskörükben, saját szabályaik szerint osszák szét a forintmilliárdokat, amelyek a közhasznú szervezetek tevékenységét segítik. Ez az állapot sem tartható fenn tovább, mert a pénzosztásnak ez a szabályozatlansága lehetővé teheti a politikai szempontok érvényesítését, lobbyérdekek érvényesülését. Meg kell teremteni az állami pénzek elosztásának igazságos és automatikus módját, és természetesen meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az állami támogatás felhasználásának szigorú - rendkívül szigorú - ellenőrzését. A túlszabályozás és a szabályozás hiánya egyaránt jellemzi ezt a törvénytervezetet. A társadalom önszerveződése önmagában is cél minden d emokrata számára. A demokrácia azt is jelenti, hogy a polgárok helyben intézhessék saját ügyeiket, de azt is jelenti, hogy helyben juthassanak hozzá a művelődés és a szórakozás lehetőségeihez. A községek kulturális környezete, terei ma beszűkültek, vagy es etleg már nem is léteznek. A falvakban ott állnak a művelődési házak, és többnyire üresek, mert piaci áron nagyon nehéz programot szervezni. A szórakozás, a művelődés esélyegyenlőtlensége viszont taszító, erősíti az elvándorlást, hozzájárul a falvak elnépt elenedéséhez. A túlszabályozás és az elégtelen szabályozás problémáját láthatjuk például a 21. §ban, amely előírja a közhasznúsági jelentést a közhasznú szervezetek számára. Az előírt dokumentumok hat különböző fejezetből állnak: számviteli beszámoló, a k öltségvetési támogatások felhasználásáról szóló beszámoló, a vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatás, a szervezet által igénybe vett kedvezményekről való kimutatás, a szervezet vezetőinek nyújtott juttatás értékéről és összegéről, valamint a tevékeny ségről szóló tartalmi beszámoló - ez van az egyik oldalon. A másik oldalon pedig a 27. § azon mondata áll, hogy felhatalmazást kap a kormány, hogy a közhasznú szervezetek nyilvántartási és adminisztrációs terheit csökkentő szabályokat megállapítsa. Nagyon világos, pontos, kemény feltételek egy falusi népdalkör számára, hogy mi mindent kell teljesítenie az egyik oldalon, akár ha ezer forint kedvezményt is vesz igénybe, és a másik oldalon pedig rendkívüli rugalmasság a kormányzattal szemben. A törvénytervezet két csoportba sorolja a civil szervezeteket. Az egyik a közhasznú szervezet, a másik a kiemelkedően közhasznú szervezet. A tervezet súlyos hibája, hogy a szöveg nem közli a két kategóriát megillető kedvezmények különbözőségét. Az állampolgár, aki a törvén y alapján kíván eligazodni, hiába keresi, hogy mit jelent a gyakorlatban a kiemelkedően közhasznú szervezet fogalma, milyen előnyöket jelent az egyesület vagy az alapítvány számára, ha ebbe a magasabb fokozatba kéri a bejegyzését. Kódexjellegű szabályozásr a lenne szükség, ami a legmagasabb szinten, vagyis törvényi szinten szabályozza a társadalmi szervezetek jogállását és a közpénzek felhasználási lehetőségét. Összegezve: a törvény szövege rendkívül általános, csak kerettörvény, és szabad kezet ad a kormány zatnak a keretek kitöltésére. Még fontosabb kérdés azonban, hogy a kormányzat az adókedvezmények és egyéb állami támogatások ügyét nem ebben a törvényben kívánja rendezni, hanem a gyakran változó adótörvények keretében.
