Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 9 (295. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a népjóléti miniszterhez - "Miért nem végezhető elegendő gerincműtét?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
132 A társadalombiztosítás 1997. évi költségvetése, éppúgy mint az előző években, elkülönített keretet tartalmaz a nagy értékű eszközökre és beavatkozásokra. Ez a keret ebben az évben 33 százalékkal növekedett, jóval meghaladja tehát azt az átlag 16 százalékos növekedést, ami a gyógyítómegelőző ellátásban biztosítható volt. Ez a keret szolgál olya n, a kérdésben szereplőhöz hasonlóan kiemelkedő fontosságú és költségigényességű eljárások finanszírozására, mint például a szívműtétek, a különböző érprotézisek vagy például a szaruhártyaátültetés. Ebből a keretből kerülnek finanszírozásra többek között a gerincferdülés műtéti korrekciójára alkalmazott eszközök. Azt hiszem, a kasszanövekedés mértéke magáért beszél; magunk is úgy találtuk a megbetegedési adatokat mérlegelve, hogy növelnünk kell ezeknek a speciális ellátásoknak a kapacitását. Hangsúlyozom, hogy a rendelkezésre álló összeget nem adminisztratív úton határoztuk meg, és nem íróasztal mellett, a valóságtól elszakadva osztottuk fel. A szakmai testületek - az ortopédiai, traumatológiai és neurológiai szakmai kollégium - kaptak felkérést és felhatal mazást arra, hogy meghatározzák az arányokat. A kollégiumok közösen és egyetértésben osztották fel a keretet azok között az intézetek között, ahol a műtétek szakmailag biztonsággal és megfelelő gyakorisággal végezhetők. A felosztás eredménye szerint az egy ik fajta műtétből 275re, a másikból 127re van idén kapacitás. Az ön által említett pécsi egyetem 85, illetve 45 műtéti lehetőséget kapott, azaz az éves műtéti keret egyharmadát végezhetik el. A közel 800 millió forintos összeg az implantátumok beszerzésé re van elkülönítve, amelyeknek egyedi ára 85 ezer és 250 ezer között mozog, adott esetben 500 ezer forint is lehet. A műtét költségét, mint minden egyéb műtétet, külön finanszírozza az egészségbiztosítás. Téves tehát a képviselő úr információja, hogy a fin anszírozás csak az implantátum árát fedezi. Szeretném hangsúlyozni, hogy ebben az évben szűkmarkú finanszírozásról éppen ebben a témában nem lehet beszélni. A fenti keret a rendelkezésre álló műtéti kapacitást kitölti, azaz annyi, amennyit a szakma teljesí teni tud. Ez azt jelenti, hogy akkor sem tudnánk ebben az évben több műtétet biztosítani ezeknek a betegeknek, ha arra több pénzt tudnánk fordítani. Természetesen az a kívánatos, hogy minden szükséges műtétre azonnal sor kerüljön, de még egyszer mondom, je len esetben ennek nem finanszírozási, hanem műtéti kapacitás az akadálya. Az ez évi műtéti keretszámokkal egyébként nemzetközi összehasonlításban sincs szégyenkeznivalónk. A szükségletek háromnegyede az adott évben kielégíthető. Tisztelt Képviselőtársam! N em kell mondanom, hogy a jelenlegi körülmények között csak akkor biztosítható a lakosság egészének érdekeit, valós szükségleteit szolgáló ellátás, ha mind az egészségpolitika, mind a költségvetések tervezésekor prioritásokat állítunk fel és korlátokat szab unk meg. Új jogszabályunk rendező elve az esélyegyenlőség: arra kell tehát törekednünk, hogy az adott pénzügyi kereteken belül minden betegségcsoportnak azonos esélyt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) tudjunk biztosítani a g yógyulásra. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megkérdezem az interpelláló képviselő urat, hogy elfogadjae az államtitkár úr válaszát. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen a választ, államtitkár úr. Néhá ny adatról én másképp tudok, mint ahogy az államtitkár úr, többek között például arról, hogy igenis van még kiaknázatlan műtéti kapacitás mind Budapesten, az új Szent János Kórházban, mind a debreceni klinikán. Ugyanakkor olyan információm is van, hogy Ném etországban évente tíz magyar fiatalnál végzik el ugyanezeket a műtéteket, amelyeknél viszont, ha a műtéti és szállítási költséget beszámítjuk, és
