Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 1 (305. szám) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - SOÓS GYŐZŐ (MSZP):
1229 összegről van szó, és ez a megállapítás összességében igaz - az egyes vállalkozásokra, egyes önkormányzatokra már nem igaz. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény szerint a helyi iparűzési adó alap ját eredetileg képező nettó árbevételt 1993tól kezdődően felváltotta az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítés értékével csökkentett nettó árbevétel. Volt egy újabb változtatás az 1995. évtől, amely a banki és biztosítási szféráb an teremtette meg az adóalapot képező nettó árbevétel fizetett kamatokkal és kárfizetések összegével való csökkentésének feltételét. A módosítások az iparűzési adó eredeti, többfázisú bruttó forgalmi adó jellegét egyes nemzetgazdasági ágazatokban - elsősor ban a kereskedelemben - torzították és hozzáadott érték típusúvá alakították. A mostani, a jelenleg hatályos szabályozásban az anyagköltség nem vonható le az adó alapjából, ami a kereskedelmi vállalkozások és a termelőfeldolgozó vállalkozások között indok olatlan megkülönböztetést okoz, ugyanis a kereskedelemben az anyagköltségnek az árbevételhez viszonyított aránya lényegesen kisebb. Az adóalap szűküléséből adódó bevételkiesés ellensúlyozására eredetileg 3 ezrelékes volt a maximális adómérték, ez két lépés ben 1,2 százalékra emelkedett. Ezt a szabályozást a termelőkre nézve hátrányos megkülönböztetésnek tartottuk több képviselőtársammal együtt, és már korábban is kezdeményeztük a megváltoztatását. Tulajdonképpen három éve kezdeményezzük ezt a változtatást, e rre azonban az elmúlt évben sem került sor - akkor jól előkészített állapotban volt ez a módosítás, végül a kormány egy évvel ezelőtt nem nyújtotta be a helyiadótörvények módosítását. (11.30) A szakértők egyébként már akkor is megfogalmazták: valóban méltá nytalannak tűnik, hogy egyes vállalkozások az árbevétel töredéke után, míg mások a teljes nettó árbevétel után adóznak. Végül is valóban megfontolt módosításra van szükség - nyilvánvalóan van szükség módosításra , és ezt az indokolja, hogy az adónem bevét eli jelentősége igen nagy. Az előbb említettem, hogy a helyi adók az önkormányzati finanszírozásban mintegy 10 százalékos szerepet játszanak, akkor most azt az adatot mondanám, hogy az iparűzési adó pedig a helyiadóbevételek körülbelül 80 százalékát teszi ki. Tehát a helyi adók közül igazán meghatározó szerepe az iparűzési adónak van. Az adó alapjának szűkítése az iparűzésiadóbevételben nagymértékben érdekelt önkormányzatok számra jelentős bevételkiesést okoz. Az adóbevételhez fűződő érdekek amellett szól nak, hogy az iparűzésiadóbevétel legalábbis ne csökkenjen, mivel az önkormányzatoknál kieső adóbevételt a költségvetés nem tudja pótolni. Emiatt az adóalap szűkítése kizárólag a törvényi adómérték egyidejű emelésével valósítható meg, ami viszont egyes vál lalkozók számára az adóteher további növelése miatt hátrányos. A mostani módosítás lehetővé teszi a helyi iparűzési adó alapjának anyagköltséggel történő szűkítését, az adó törvényi felső mértékének egyidejű felemelése mellett. Mindez három é vre elosztva történik, amely megfelelő átállási lehetőséget biztosít, vagyis az adó alapját 1998ban először az anyagköltség 33 százalékával, 1999ben 66 százalékával lehet csökkenteni, és a teljes levonásra majd 2000ben lesz lehetőség. Ugyanakkor az adó mértékének törvényi felső határa 1,2 százalékról 0,3, 0,2 és 0,3 százalékponttal emelkedik, így 2000ben éri majd el a 2 százalékot. Az adómérték növelését az teszi szükségessé, hogy az anyagköltség levonhatóvá tétele az adóbevétel 40 százalékos csökkenésé t jelentené. Tehát a két változtatás nemzetgazdasági szinten változatlan adóterhet jelent, ugyanakkor a gazdálkodókat eltérően érinti. Tulajdonképpen nem érinti azokat a vállalkozásokat, amelyeknél az árbevételhez viszonyított anyagköltség aránya megfelel az országos átlagnak. A nagy anyag- és energiaigényű ágazatokban - elsősorban a feldolgozóiparban - tehercsökkenést jelent, és így nem véletlen az sem, hogy a mezőgazdasági bizottság előadója arról számolt be, hogy a mezőgazdasági bizottság üdvözli ezt a v áltoztatást. Azt hiszem, a vidék Magyarországa is üdvözli, hiszen éppen a vidéki mezőgazdasági feldolgozóüzemek adóterhelése csökkenhet.
