Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 1 (305. szám) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
1223 fizeti be az adót , másrészt az önkormányzati bevételek szempontjából is egy jelentős, sőt az elmúlt években egyre fokozódó jelentőségű bevételi forrássá v ált. Ezért semelyik félnek nem mellékes, hogyan alakul ennek a törvénynek a sorsa, milyen szabályozás lesz az alapja. Ahogy itt az előttem elhangzott bizottsági véleményekből is kitűnik, alapvetően két nézőpont határozza meg a törvényt szemlélők ítéletét. A mezőgazdasági bizottság előadója dicsérte a javaslatot, hiszen ő az adót fizető termelők szempontjából értékelte, az önkormányzati bizottság előadója fenntartásokkal élt, hiszen ő az adót bevételként realizáló önkormányzatok szempontjából ítéli meg a kér dést. Nyilvánvaló, hogy ez a két szempont ebben az esetben is - mint egyébként minden adónemnél - elég élesen eltérő értékítéletek megfogalmazására ad alapot. Nézzük először azt, hogy mi történik az adófizető vállalkozások szempontjából. Amikor 1990ben a helyiadótörvényt elfogadta az Országgyűlés, akkor egy úgynevezett többfázisú bruttó forgalmi adó típusú adót fogadott el, aminek a jelentése az, hogy ha egy termék előállítása több fázisban, több vállalkozásnál történik, és azok egymás részére értékesítik, továbbadják az egyes készültségi fokokban levő alapanyagot, félkészterméket, terméket, akkor minden egyes fázisban adófizetési kötelezettség kapcsolódik a tevékenységhez. Ezért ez a típusú adó a magasabb feldolgozottsági fokú termékeket magasabb adóval, t öbb fázisban megfizetendő és összességében lényegesen magasabb adóval sújtotta, mint az alacsony feldolgozottsági fokú termékeket. Ennek a problémának a megoldására vagy kezelésére kétszer is módosítottuk az elmúlt években a helyi adóról szóló törvényt, ez en belül az iparűzésiadótörvényt. Először 1993ban tette lehetővé a jogalkotó, illetve az országgyűlési módosítás, hogy az eladott áruk beszerzési értékével csökkentsék az árbevételt, és ez jelentse az adófizetés alapját; majd 1995ben, tovább szélesítve a levonható költségek körét, a banki, biztosítói szférában is lehetővé tette a költségek bizonyos elszámolását, nevezetesen a fizetett kamatoknak - mint a forrásbevonás költségeinek - a levonását lehetővé tette a szabályozás. Ennek eredményeképpen egy fele más iparűzésiadórendszer funkcionál jelen pillanatban. Felemás azért, mert a tevékenység egy bizonyos részében - elsősorban a kereskedelmi, szolgáltatói tevékenységet végzők esetében - majdnem általános forgalmi típusú adóként funkcionál, tehát gyakorlati lag egyfázisúvá, egyszer megfizetendő adóvá válik, és nincs benne adóhalmozódás - vagy elhanyagolható mértékű adóhalmozódás van benne , míg a termelő szférában működő vállalkozások számára - amelyek jelentős mennyiségű anyagot használnak fel, ugyanakkor a z anyagköltség nem levonható az adó alapjából , továbbra is megmaradt az adóhalmozódás jellege. Érthető volt az a törekvés - és az adórendszer logikájából egyenesen következik , hogy azonos elbírálás alá kell vonni valamennyi tevékenységet, nem lehet kül önbséget tenni az adóterhelés mértékében attól függően, hogy milyen ágazatban, milyen tevékenységi formában végzi valaki azt a vállalkozói tevékenységet. Ebből a szempontból tehát, ahogy - újra utalok rá - a mezőgazdasági bizottság előadója is üdvözölte a javaslatot, mindenképpen üdvözlendő, egy régóta megoldatlan adórendszerbeli probléma megoldására nyújt javaslatot a kormány előterjesztése. Nézzük ezt a másik oldalról, arról az oldalról, hogy hogyan befolyásolja ez a törvénymódosítás azoknak az önkormányz atoknak az anyagi helyzetét, forrásait, amelyekhez fut a helyi adó, illetve az iparűzési adó, amelyek tevékenységük finanszírozására igen nagy mértékben használják már az iparűzési adót. Hogy mennyire nagy mértékben, az természetesen eltérő megítélés kérdé se, de mindenképpen szeretném leszögezni, hogy az elmúlt években a helyi önkormányzatok forrásai között az iparűzési adó szerepe a helyi adók összességében növekedett. Az 1990es évek elején ez nem haladta meg a 4 százalékot, 1995ben az összes bevételükne k körülbelül 6 százalékát tette ki a helyi adó, és a '98as költségvetési javaslat már azzal számol, hogy a helyi adók az összes önkormányzati forrásnak körülbelül 10 százalékát fogják jelenteni. Ez tehát azt mutatja, hogy a helyi adók - egyébként örvendet esen - egyre nagyobb jelentőséget kapnak az önkormányzati finanszírozási rendszerben.
