Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. NACSA JÁNOS (MSZP):
1057 született az a helyzet, amely ma már visszafordíthatatlan, ma már nem csinálható vissza, ma már nem tehető meg, hogy a 4060 százalék kialakulhasson. Ezzel a módszerrel nem tehető meg! Egy egészen hosszú utat kell bejárni, egy új tőkekoncentrációt kell előidézni. És mi következett be? Ugye, emlékeznek az adatokra, képviselőtársaim? 1989ben voltak olyan területek a mezőgazdaságban - az állatállomány különböző területein , ahol nagyobb volt a kisgazdaságok, magángazdaságok kibocsátása, mint a szövetkezeteké és a nagyüzemeké. A kert területén szintén hasonló volt a helyzet, és abszolút értékben, bruttó termelési értékben 6040 százalék volt az arány. Ma, 199697ben ugyanúgy 6040 százalék az aránya. Visszaállt a régi rend, már alapjaiban. Csak most az a nagy különbség, hogy a biztonságot vetté k el. A biztonságot, mert a zsebszerződések nem azért problémásak, mert zsebszerződések, hanem azért, mert ki lehet játszani a nagyüzem földbérleti lehetőségét. Főleg akkor, ha még ráadásul nem is adóznak utána, ahogy a nagyüzem adózik. A magam részéről úg y gondolom, hogy alapkérdéshez jutottunk, amikor a földkérdést tárgyaljuk. A politika, a mezőgazdasági politika, az agrárpolitika alapkérdése. Ezt az alapkérdést a vidéken élők aspektusából egyféleképpen lehet megválaszolni: a használók kapjanak biztonságo t, termelésbiztonságot, legyen ez a használó egyéni gazda, legyen társasgazda, mert e tekintetben nagy különbség nincs. Ha pedig nem ezt tesszük, akkor milyen következményei lesznek? Ismét hadd mondjak egy adatot! Néhány nappal ezelőtt, albizottsági ülésen a szarvasmarhaágazat helyzetét tekintette át a mezőgazdasági bizottság agrárszabályozási albizottsága, és ott szó került a tej önköltségéről. A 40 ezres tehénlétszám alapján a tej önköltségének közel 75 százalékát adja a takarmány. Ezen belül a saját tak armány körülbelül három évvel ezelőtt még a 90 százalékot adta, ma már nem éri el az 50 százalékot. A vásárolt takarmány pedig másfélszer többe kerül. A tejár alakulásának alapvetően tehát a nem saját bázison termelt takarmány az egyik kiváltó oka. Az adat ok pontossá tehetők, megtalálhatók. Azt gondolom, végigmehetünk ezeken a szakmai érveken, de ismét azt állítom: itt politikáról van szó. El kell dönteni, hogy az a kormányzati szándék, amely egy hónap leforgása alatt agrártörvényről, földtörvényről, ingatl annyilvántartásról, borszőlő terméktanácsról és egyebekről olyan módosító javaslatokat nyújt be, amelyek generálisan egy korábbi nemzeti agrárkerekasztali tárgyaláson elfogadott alapelvek alapján történő generális szabályozást vezet át és bizonyítja az agrárelkötelezettségét, azt csak politikailag lehet kétségessé tenni. Szakmailag nem verhető szét. A szakmai alapjai megvannak. Ezt a nemzeti agrárprogram tegnapelőtti gödöllői záróvitája is bizonyítja. Politikailag kétségessé tehető. Kinek szolgálunk azza l, ha politikailag kétségessé tesszük? Úgy gondolom, ezt a választ meg kell adni. A Fidesz vezérszónoka néhány héttel ezelőtt úgy fogalmazott: "Kéretik emlékezni arra, hogy negyven évvel ezelőtt Magyarország lakosságának fele még mezőgazdaságból élt." Nem pontos a Fideszvezérszónok, mert 1952ben az aktív keresők 52 százaléka valóban a mezőgazdaságból került ki. Ez több mint 2 millió ember. Akik akkor éltek, azok emlékeznek rá, hogy ebből a több mint 2 millió emberből több mint 600 ezer volt az időszaki me zőgazdasági munkás, akik lakóhelyüktől távol, általában állami gazdaságok területén végeztek időszaki tevékenységet. Ebből a körből, ebből a több mint 600 ezerből adódott az az aratócsapat, amiről Göndör képviselőtársam már szólt egy más felütéssel, hogy m ilyen mezőgazdasági gépesítést is óhajtunk mi. Mi természetesen mezőgazdasági gépesítést, hatékony gazdasági gépesítést szeretnénk - de nem túlzott gépesítést, mint NyugatEurópában, ahol 5 hektárra jut egy traktor , bizonyságá ul annak, hogy szakmailag megvalósítható: körülbelül 50 ezer traktorral a 6 millió hektár föld művelhető Magyarországon. (22.40) Ezt az agrárgépészek széles bázisa, illetve létszáma bizonyította is tevékenységével. Azt is pontosan tudjuk, hogy nem azért va n öt hektárra egy traktor NyugatEurópában, mert ez így hatékony, hanem azért, mert biztosítani akarták, hogy ottmaradjon, helyben lakjon, ne költözzön a
