Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ IMRE (MSZP):
1037 egyrészt megvan a hiány, másrészt van egy olyan terület, amit nem művelünk. Ennek több oka van: részben ennek a parlagföldnek a minősége - ez is igaz , másrészben pedig a tőkehiány. A tőke, amely szükséges a mezőgazdasági termeléshez, nagyon régóta gondja a magyar mezőgazdaságnak. Ha a történelemben mennénk vissza, mehetnénk a múlt századig és az azt megelőző századokig. Egy időszak volt, amikor a tőke gyűlt a magyar mezőgazdaságban, amikor a magyar birtokos nemesség azért imádkozott, hogy jó, csöndes májusi esők, meg egy kis háború legyen, mert ezzel tudtak gazdagodni a XVIII. század második felében. Hogy aztán mi lett a tőkéjükkel, az más kérdés. Nem is ezeket a kérdéseket szeretném itt nagyon részletesen b oncolgatni, hanem egy dologra hívnám fel képviselőtársaim figyelmét. Van a törvénynek egy megfogalmazása az önkormányzatok szerepével kapcsolatban, és ezt nagyon lényegesnek tartom. Az önkormányzatok belépnek erre a területre mint szereplők, olyan szereplő k, akik gátat szabhatnak vagy segíthetik a földszerzés folyamatát. Az önkormányzatokat sokszor úgy érzékeljük, hogy az az önkormányzati képviselőtestület. Az önkormányzat nem a képviselőtestület, hanem annak a településnek a lakossága, amely településről szó van, csak őket, a lakosságot képviselik a képviselők. De itt is be van építve a törvénybe egy szakmai oldal is, mégpedig a megyei agrárkamara mezőgazdasági bizottsága. Miért tartom lényegesnek, hogy szakmailag is és a lakosság oldaláról is legyen bizo nyos lehetőség vagy fék? Azért, mert a települések, amelyekről szó van - általában a községek vagy kisebb városok, mezővárosok , amelyek lakosságának jó része él a földből - ha néhol nem is a többsége és természetesen nem mindenki, de az egész magyar lako sságot érinti , annak a településnek a lakossága tudja talán a legjobban megítélni, hogy melyik termelési forma, melyik termelési szerkezet a legalkalmasabb az ő számukra, az ő területükön, hiszen nem ítélhetjük meg egyformán, hogy a magángazdaság vagy a valamilyen társas vállalkozás, akár a szövetkezet, alkalmas arra, hogy az ott élő lakosságot eltartsa. Én olyan területen, olyan községekben vagyok képviselő, ahol jó néhány szövetkezet évek óta nagyon jól működik, és volt olyan szövetkezet, ahol a lakossá g az első megjelenésemkor - amikor még csak a kampány folyt - arra szólított fel, hogy nehogy a szövetkezethez merjek nyúlni, mert ha a szövetkezethez nyúlok, a faluba többet be nem tehetem a lábam. Azóta is nagyon jól működik a szövetkezet, de gondjuk van . Természetesen a föld az egyik legnagyobb gond. És vannak olyan szövetkezetek, amelyeknek meglenne a tőkéjük is arra, hogy földet vegyenek, hiszen a jó működés hozza magával a tőkelehetőséget. Az egyes tagok nem akarnak már földet venni - van ilyen dolog is , esetleg elég sok a nyugdíjas, és ezért egy másik lehetőséget kell keresnünk, mert nem biztos, hogy a bérlet hosszú távon megoldja a falu lehetőségeit, a falu mezőgazdasági termelését és az életlehetőségeket. Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy ezeken a településeken, ahol jelen pillanatban így működnek a társas vállalkozások, gazdasági társaságok, igenis adjuk meg nekik a lehetőséget; és szó sincs itt idegen tőkéről ebben az esetben, helyi dologról van szó, bár ezzel kapcsolatban én is megkaptam már n em egyszer, hogy a választási ígéreteinket akarjuk teljesíteni. Visszakérdeznék: miért baj az, hogyha egy párt a választási ígéretét teljesíteni akarja? Többször azt kaptuk a szemünkbe ugyanazoktól, hogy nem teljesítjük a választási ígéreteket. Ugyanakkor olyan elvárások is vannak, hogy ezek a társas vállalkozások játsszák el az integrátori szerepet a magángazdaságok számára. Ezt több alkalommal kaptam felszólításként, és ilyenkor megbeszéltük a problémát: hogy ezek a társas vállalkozások a magángazdaságnak csak kölcsönösségi alapon és nekik is hasznot hajtó alapon vállalhatnak integrátori szerepet, mert a piacgazdaságban csak jó szóért, köszönömért ilyen szerepet sem lehet eljátszani. Tehát nagyon sok és fontos szerepük van ezen vállalkozásoknak a magángazd aságok számára is. Sajnos, van olyan községem, ahol a magángazdák és a társas vállalkozás között nincs jó viszony. Ennek a rossz viszonynak az alapja éppen a földkérdés, mert egyesek még több földet szeretnének
