Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
1034 (20.50) A mai étkezési minőségű búza á ra 24 ezer forint felett van. Az egy másik dolog, hogy sajnos a '97. évi aratás ilyen búzaminőségeket produkált. Egyébként az, aki 25 ezer forintért termel, javaslom, inkább hagyja abba a búzatermesztést - ezt mintegy 30 éves tapasztalatom alapján merem mo ndani. Ilyen kifejezést használt, hogy a vezetők ugyanazok maradnak. Kérem tisztelettel, a '92. évi I. törvényt az önök kormánykoalíciója fogadta el; azon törvény alapján a szövetkezeti vezetők azóta már legalább ötször meg lettek választva. Az átgondolt k oncepcióról annyit, hogy valóban átgondolt a koncepció: hogy hosszú távon stabil, működőképes mezőgazdasága legyen Magyarországnak, társasgazdaságok, magángazdaságok együttesen. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. M aczó Ágnes) : Én is köszönöm. Még egy kis türelmét kérem; kétperces időkeretben adok szót Bernáth Varga Balázs úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP) : Tisztelt Képviselő Úr! Azért hadd szabadjon elmondani: az aratás valamikor korábba n volt. A termelő, aki kistermelő, nem rendelkezik megfelelő raktárral, tehát az aratást követően közvetlenül a kombájn alól adhatta el a termékét. Nem vitatom, hogy ma mennyi a búza ára, de tény, hogy az adott időszakban azt nem tudta eladni. A másik: a m inőséggel kapcsolatosan azért megjegyezném, hogy a magyar föld terem olyan búzát, mint bármely európai államban; s kérem szépen, ez a sikértartalmú búza a világpiacon mindig megállta a helyét. Még egy reagálásom hadd legyen: kérem szépen, a magyar mezőgazd aság alapjainak a megvetése nem a termelési rendszerekből indulhatna ki, hanem az értékesítési rendszerből. Tudniillik nekünk mindig az a gondunk, hogy többet termelünk, mint amit fogyasztunk, külföldre pedig alig tudunk belőle vinni. Meg kell nézni a nagy bani piacokat: a nagybani piacokat is terhelik a külföldről behozott áruk. Nem exportra törekszünk, hanem inkább importra. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megadom a szót Kis Zoltán államtitkár úrnak. DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtit kár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Én nem tudom, miért kell olyan adatokra hivatkozni, kedves képviselőtársam, amelyekről önnek fogalma sincsen: el nem olvassa azokat a szabályokat, amelyek a gabonaértékesítés kapcsán május óta folyamatosan megjelennek. A Magyar Közlöny önnek mint ügyvédnek jár. Abban április óta folyamatosan benne van, hogy milyen támogatást adtunk azoknak, akiknek takarmányra volt szükségük; és túlzottan magas... - mert tavasszal bizony magas volt a takarmányár! Innen beszéltek önök, ho gy miért magas a takarmánykukorica, a takarmánybúza ára, segítsünk már az állattenyésztőknek, hogy olcsóbb legyen. Adtunk ehhez kamatmentes hitelt (Göndör István: Így van!) , hogy az állattenyésztők meg tudják csinálni! Jú niusban kihoztuk az első számú intézkedést, ami azt jelentette, hogy aki közraktárban - tetszik tudni, mi az a közraktártörvény, együtt fogadtuk el, ugye? - helyezi el az áruját, az 70 százalékos kamattámogatást kap erre az elhelyezett árura, valamint a tá rolási költséget átvállaljuk. Ha művi tárolásba teszi, tehát nem viszi át a közraktárba, a saját raktárában tárolja, ugyanúgy megilleti ez, hogy ne kelljen neki értékesíteni, és már pénzhez juthasson - a közraktár úgy működik, mint a zálogház: beviszem az árut, kapok érte pénzt. Hogyha jobb kondíciókkal tudom később eladni, akkor majd eladom másnak, csak nyilvánvalóan kifizetem a közraktárnak azt, amit korábban felvettem, és a raktározási támogatást, amire az állam az adófizetők pénzéből bizony kemény támog atásokat biztosít.
