Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ):
1025 A tervezettel kapcsolatban már szinte minden érv és ellenérv is elhangzott, a Szabad De mokraták Szövetségében mi is nagyon sokat vitatkoztunk, beszélgettünk róla. Miért érzem mégis, hogy nekem is el kell mondanom a véleményemet? Egyetemi éveim kivételével egész életemet falun töltöttem, mondhatnám úgy is: földközelben; szakmám a mezőgazdaság hoz, a faluhoz köt; végül: magam is földtulajdonos vagyok - továbbá szeretnék reagálni két ellenzéki képviselőtársam felszólalására. Először nézzük, miről szól a törvénytervezet! A vitát hallgatva azt hihetnénk, kizárólag a külföldiek földhöz juttatása a t émája. Erről van szó? Nem, nem erről. Az 1. § a tulajdonszerzési korlátozások közül kíván ugyan egyet feloldani, nevezetesen a belföldi jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet számára kívánja lehetővé tenni a földvásárlást. Azoknak kívánja megadni ezt a lehetőséget, akik jelenleg a föld 60 százalékát művelik meg, tulajdonukban viszont csak mintegy 44,5 százaléka van. Ha én is egy hangzatos jelszó mentén kívánnám ezt megfogalmazni, azt mondanám: legyen a föld azé, aki megműveli. Nem szeretn ék azonban ily módon érvelni. Tudjuk, hova vezetett a jelszavak mentén való törvényalkotás, például a kárpótlási törvények kapcsán. Sikerült egy anakronisztikus, már ötven évvel ezelőtt is meghaladott, korszerűtlen birtokszerkezetet kialakítani. Erről korá bban már beszéltek képviselőtársaim: az összes földbirtok 97 százaléka 10 hektár alatti, ma 1,8 millió földtulajdonos van Magyarországon. Sikerült elérni, hogy a termőföld zöme nem a falun élők, az azon tevékenységet folytatók, vagyis nem a parasztok tulaj donába került, akár egyéni gazdaként, akár szövetkezet tagjaként művelik azt meg. Sikerült elérni, hogy a mezőgazdaság tőkehiányos, hitelszegény ágazatává vált a magyar gazdaságnak, amely fejlesztés, beruházás híján alig hoz jövedelmet a belőle megélni kív ánónak, tehát a parasztnak. A nem hatékony mezőgazdaság emellett pedig még drágán is termel, hisz elmaradt technológiával, sokszor kellő szakértelem és a szükséges termelőeszközök híján kénytelen dolgozni. A tervezet tehát részben egy korlátot kíván felold ani, és ezt is feltételekhez kívánja kötni: legalább öt éve folytat mezőgazdasági tevékenységet, a székhelye szerinti településen kíván termőföldet szerezni, és megfelelő szakképesítéssel rendelkezik. Az első két feltételt akár úgy is megfogalmazhatnám, ho gy Magyarországon életvitelszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytat. Torgyán doktor kérdezte a vita során, hogy miért az Aranybulla ellen tiltakozunk. Egyrészt kissé anakronisztikus lenne a mostani parlamentben tiltakozni az Aranybulla ellen, esetleg - visszaélve parlamenti többségünkkel - leszavazni azt. Másrészt én egyetértek az Aranybullaidézet 23. cikkelyével, vagyis birtokot az országon kívül álló embernek ne adjanak. Igen, helyes! Birtokhoz csak az juthasson, aki életvitelszerűen Magyarországon él és dolgozik. Így jutottak birtokhoz és ennek alapján voltak magyarok vagy váltak magyarokká a Zrínyiek - horvátok voltak , a Hunyadiak - románszerb család , de a Glattfelderek és a Torgyánok is, vagy az én őseim közül a sváb Schönbauerek. De így váltak magyarrá a Szent István királyunk által betelepített Hont és Vecellin lovagok, akik közül az első egy ősi magyar vármegye névadója, a másik pedig István Koppány feletti győzelmének egyik legfőbb elősegítője. Anonymus különben ezen családok őseit már a hon foglalók között szerepelteti. Érdekes gondolatokat ébreszthet Koppány és a mai ellenzék egyes politikusai törekvéseinek és nevüknek egybecsengése, rímelése. Torgyán doktor és az Aranybulla után nézzük Orbán Viktor érvelését: a föld nem eladó, mert a haza n em eladó, itt földet csak az szerezhet, aki magyar. Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy aki itt akar életvitelszerűen, a mi törvényeink, szokásaink és hagyományaink szerint, vagyis magyarként élni, beszéljen magyarul, németül, szlovákul, románul, netán cigány nyelven. Tehát nem annyira a haza földje szent, mint az itt élők egyenrangúsága és identitása. Ezt azonban csak érvrendszerük tarthatatlansága miatt mondtam el; a külföldiként, magán- vagy jogi személyként való tulajdonszerzést én is, mi is továbbra is el lenezzük, és a törvénytervezet sem teszi lehetővé.
