Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
1013 terjesztettünk elő a törvényjavaslathoz. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek nem váltják ki természetesen a lakóházállomány megőrzését szolgáló finanszírozási program kialakítását, azonba n már most nagyon praktikus segítséget jelenthetnének ezek az adókedvezmények az érintett lakóközösségeknek. Ráadásul a kormány azzal, hogy támogatja ezeket a módosító indítványokat, rögtön tanúságot is tehetne arról, hogy túllát a puszta törvényalkotási f eladaton. Tisztelt Ház! Az előbbi anyagi természetű kérdésen kívül három jogi kérdésről szeretnék még szólni. Az első az, amelyre Zwack Péter képviselőtársam utalt már. Ez az a témakör, amely a közös költségekkel hátralékba kerülő tulajdonostársakat illeti . A törvényjavaslat egyik helyes célkitűzését jelenti az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a jelenleginél hatékonyabb jogi eszközt kíván a lakóközösség kezébe adni a közös költség megfizetésével hátralékba kerülő tulajdonostárssal szemben. Ezért - köztudott már - feljogosítja a közgyűlést, hogy jelzáloggal terhelhesse meg a 6 havi közösköltséghátralékot felhalmozó tulajdonostárs lakását. Ez azonban szerintem csak az első pillantásra tűnik hatékony jogi eszköznek. A gyakorlatban ugyanis azok, akik ezen a ter ületen dolgoznak akár ügyvédként vagy végrehajtóként, azok nagyon jól tudják, hogy szinte végrehajthatatlan a zálogjog érvényesítése egy lakott ingatlannal szemben, ugyanis lakott ingatlant csak nagyonnagyon kivételesen szerencsés esetben lehet elárverezn i vagy eladni. Ezért szerintem praktikusabb lenne úgynevezett végrehajtható okirattá minősíteni a közgyűlés közösköltséghátralékot megállapító határozatát, amely alapján nemfizetés esetén azonnal megindulhatna a végrehajtás, mégpedig a pénzkövetelés behaj tására irányadó és ezért a gyakorlatban sokkal könnyebben érvényesíthető szabályok szerint. Ilyenkor a végrehajtó például, amikor kiszáll az illető lakására, akkor lefoglalhatná az ott lévő ingóságokat, így tévét, videomagnót vagy bútorokat. Zárójelben és nagyon halkan jegyzem meg, hogy a tapasztalatok azért elég sokszor azt mutatják, hogy általában nem azok esnek hátralékba a közösköltséghányadot illetően, akik ezt szociális helyzetük miatt nem tudják megfizetni. Adott esetben tehát ez a fajta végrehajtás még eredményre is vezethet. Ennek a jognak a visszaélésszerű gyakorlását - mármint azt, hogy a közgyűlés határozatát rögtön végre lehessen hajtani - eleve megakadályozná az, hogy amikor a társasházak elfogadják az éves költségvetésüket, már eleve megállapí tják a közös költséget, és ezt lebontják lakásokra, illetve tulajdonosokra, és részletezik a hozzájárulások mértékét. Aki tehát már eredetileg is túlzottnak találja a közös költség mértékét, az megtámadhatja a többségi határozatot a bíróság előtt. Tehát el eve nem is kerülhet abba a helyzetbe, hogy őrajta jogtalan tartozást hajthassanak be utóbb. Ezért tisztelt képviselőtársaim és a kormány megfontolására ajánlom ezt a felvetést, tehát a közösköltségtartozást megállapító közgyűlési határozat végrehajtható o kirattá nyilvánításának elképzelését. Ezt a lehetőséget egyébként nem a jelzálogjoggal kapcsolatos előírás helyébe javasolnám, hanem amellé mintegy párhuzamos lehetőségként. Tisztelt Ház! A második ilyen jogi kérdés, amelyről szólni szeretnék, az a törvény javaslatnak az a passzusa, amely feljogosítja a tulajdonostársakat arra, hogy az alapító okiratban a külön tulajdonban álló lakásokra a tulajdonostársak javára elővásárlási jogot létesíthessenek. Én célszerűnek látnám azt, hogy ez az elővásárlásijogalapít ási lehetőség ne csak a lakásokra, hanem a nem lakás céljára szolgáló helyiségekre, így az üzlethelyiségekre is kiterjedjen. Hogy miért mondom ezt? Köztudott az, legalábbis itt, a fővárosban elég általános gyakorlat volt az, hogy az önkormányzatok megtarto tták az üzlethelyiségeket akkor, amikor a privatizáció megtörtént, és azokkal ők a lakóközösség kirekesztésével üzletelnek. A lakóházban levő üzletek megszerzésének lehetőségét azért lenne célszerű megnyitni a lakóközösségek részére is, mert így ők maguk h úzhatnának hasznot abból, ami a házukban történik, és az üzletek későbbi hasznosításából befolyó összegeket is felhasználhatnák az adott ingatlan felújítására. Természetesen azt mindenki tudja, hogy az elővásárlási jog nem egy olyan nagyon szigorú korlátoz ása a rendelkezési jognak, mint azt a közvélemény hiszi hiszen ha az eredeti vevő rákínál az összegre, amelyen a lakóközösség maga is megvásárolná azt a bizonyos üzlethelyiséget, akkor
