Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - ZWACK PÉTER (független):
1010 Szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a törvényjavaslatn ak a szemléletét teljes mértékben elfogadhatónak tartom, és a legfőbb törekvéseit üdvözölni tudom. Ezt az álláspontomat támasztják alá azok a tapasztalataim, amelyeket a leginkább érintettekkel, a társasházi közös képviselőkkel való konzultációim során sze reztem. Kecskemét - választókörzetem - a lehető legváltozatosabb terep ebből a szempontból, hiszen itt a négylakásostól a 260 lakásosig minden társasházi forma megtalálható. Ez az általános és elvi egyetértés a törvény szemléletével nem jelenti azt, hogy n e lennének alapvető problémáim a benyújtott javaslat használhatóságát illetően. A gondok nem elsősorban a megfogalmazott paragrafusokkal vannak, ám egy törvényt csak akkor fogadhatunk el felelősen, ha látjuk a megvalósítás lehetőségeit, a végrehajtáshoz sz ükséges feltételekkel együtt. Ebben az esetben éppen a jogszabályi környezet az, ami gondokat okoz. Egyöntetű vélemények szerint ebben a tekintetben is kiemelkedő jelentőségű kérdés a lakónyilvántartás ügye. Amíg ebben a tekintetben valamilyen megoldás nem születik, addig a társasházakról szóló törvényjavaslat minden jószándékú rendelkezése írott malaszt marad. Miről is van itt szó? Nem kétséges, hogy az adatvédelem és általában a személyiség védelme rendkívül fontos vívmánya a demokráciáknak. De minden int ézmény csak akkor lehet hasznos, ha ugyanakkor nem okoz egyéb károkat, illetve ha mód van a negatív hatások kiszűrésére. Így vagyunk a társasházak esetében az adatvédelemmel is. Ha nincs lakónyilvántartás, végzetesen követhetetlenné válnak mind a tulajdoni , mind a használati viszonyok. Ennek rendezetlensége viszont működésképtelenné teszi a társasházi közösséget, megoldhatatlanná válnak a törvényjavaslat legfontosabb intézkedései. Nagyon megfontolandó lenne az adatvédelmi jogszabályok olyan értelmű módosítá sa, hogy a társasházi lakóközösségnek módjában álljon a saját szervezeti és működési szabályzatában kimondani: az ő társasházukban vezessenek lakónyilvántartó könyvet. Ugyanis nálunk jelenleg a nyilvántartási rendszerek nagy része rendkívül hiányosan és ké sedelmesen működik, a végrehajtás és a behajtás bizonyos területei pedig kifejezetten tragikusak. Tehát hiába bástyázzuk most körül nagyon szép elvekkel a tulajdonosi jogosultságokat a társasházi törvényben, ha ezek a tulajdonosok nem tudják, hogy valójába n ki lakik a házban, nem tájékozódhatnak az adósok mozgásáról, akkor végeredményben nem tettünk semmit. Már az eddigiekből is kitűnhetett, hogy a lakónyilvántartás mellett a másik, szinte minden magyar társasházat sújtó probléma a nem fizető tulajdonostárs ak szankcionálása. Ezt természetesen pontosan tudták a javaslat készítői is. Ezért vezették be a legalább féléves hátralékosok tulajdonának jelzáloggal való megterhelését. Ez helyes rendelkezés, ami a jövőbe mutat. Ám a jelenlegi magyar helyzetben az intéz mények túlterheltsége miatti katasztrofálisan hosszú eljárási idők mellett ez sok lakóközösség számára kevés gyakorlati biztosítékot jelent. (18.50) Feltétlenül számot kellene vetni - átmeneti időszakra - egyéb megoldásokkal is. Ilyen lehetne a fizetés meg tagadásának szerződésszegésként kezelése, hiszen tulajdonosi kötelezettségének a nem teljesítéséről van szó. Ennek alapján ugyanis elegendő lehetne a nem teljesítés bizonyítása, és akkor a végrehajtás akár ingóságok elárverezésére is kiterjedhetne. A harma dik örökzöld nagy társasági problémacsomag a monopolhelyzetben lévő kommunális szolgáltatók és a társasházak közötti egyenlőtlen viszony. A mai magyar szituációt mindenki ismeri, és tudjuk, hogy a gondokon a privatizáció sem enyhített. Nem maradhat a társa sházakról szóló törvény olyan rendelkezések nélkül, amelyek nem enyhítenek a monopolhelyzeten, és nem adnak védelmet a lakóközösségeknek. Az természetesen nagyon fontos, hogy ez a szabályozás egyértelművé teszi a közösség egészét terhelő kötelezettségek te ljesítéséért való egyéni felelősség mértékét, de ezen túlmenően lenne szükség a közösség egészének védelmére is.
