Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 8 (292. szám) - Izsó Mihály (FKGP) - a belügyminiszterhez - "Miért kerül a gépkocsiátírás sokba és ugyanolyan értékű kiesett munkaidőbe?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - IZSÓ MIHÁLY (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
983 Talán nem haszontalan, ha emlékeztetem képviselő asszonyt arra, hogy 1992ben írták elő a háziorvosnak azt, hogy köteles elvégezni a krónikus betegek vizsgálatait, rögzíteni kellett a gondozás, ellenőrzés időpontját. Akkor nem került sor rá; most mi megtettük, hogy a jogszabályi kö telezettséget szakmai tartalommal töltöttük meg. Eddig a háziorvos finanszírozása csak attól függött, hogy hány kártyát gyűjtött be, és milyen szakképzettséget szerzett meg. A holtpontról való elmozdulás első lépéseként került bevezetésre az úgynevezett go ndozási szorzó. Ez a bevételen belül körülbelül 10 százalékos arányt képvisel. Mi most abból indultunk ki, hogy a háziorvosok zöme eddig is végezte folyamatosan a gondozási tevékenységet. (16.20) A gondozási szorzó alkalmazásával tehát nem jutnak többletbe vételhez a praxisok, hanem a hiányosan vagy a nem protokollnak megfelelően végzett gondozás csökkenti a praxisok jövedelmét. Ez persze csak akkor fog bekövetkezni, ha az ellenőrzés területén is előre tudunk lépni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok sor aiból.) Izsó Mihály (FKGP) - a belügyminiszterhez - "Miért kerül a gépkocsiátírás sokba és ugyanolyan értékű kiesett munkaidőbe?" címmel ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Izsó Mihály úr, a F üggetlen Kisgazdapárt képviselője, kérdést kíván feltenni a belügyminiszternek: "Miért kerül a gépkocsiátírás sokba és ugyanolyan értékű kiesett munkaidőbe?" címmel. Megadom a szót Izsó Mihály képviselő úrnak. IZSÓ MIHÁLY (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök ass zony. Igen tisztelt Képviselőtársak! Államtitkár Úr! Az eddigi képviselői munkám során már több mint harmincszor tettem fel kérdést az illetékes miniszterekhez. A feltett kérdések jogosságáról minden esetben meggyőződtem. Már régebben is érkeztek panaszok, észrevételek a személykocsik átírásával kapcsolatban. Kivételesen ezt a témát saját személyes tapasztalataim alapján kívánom megvilágítani. Tavaly vásárolt gépkocsimnál személyesen intéztem az átírást, mivel protekciót nem kívántam igénybe venni, ezért az átírás másfél napba került. A fenti gépkocsim 1996. szeptember 21én totálkáros lett, ezért újból használt gépkocsit vásároltam. Tanulva tavaly szerzett negatív tapasztalatomból, korán reggel - sajnos nem hajnalban - sorba álltam. Szerencsére délre így el is intéztem az átírást. Megjegyzem, mögöttem hosszú sor kígyózott, és azoknak az embereknek az ügye azon a napon bizonyára nem lett elintézve. Az átíróablaknál az ott dolgozók nagy leterheltségét tapasztaltam, és a sorban állók nagyon lassan haladtak előr e. Most nem kívánok találgatásokba bocsátkozni, de gondolom, lehetne az átírást jobb szervezéssel gyorsítani, például az ablakok számának növelésével vagy az átírási napok szaporításával vagy a nyitva tartási idő emelésével és a többi. Mivel igen jelentős problémáról van szó, mégpedig abból adódóan, hogy a sorban állás ideje mindenkinél termelőértékben több, mint az átírás díja, kérdezem az államtitkár urat, kíváne a minisztérium ezen a területen rendezettebb és szervezettebb munkát ter emteni, illetve intézkedni. Várom válaszát. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A kérdésre dr. Világosi Gábor belügyminisztériumi államtitkár válaszol.
