Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 1 (290. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DÖGEI IMRE (FKGP):
854 Még egyszer mondom, a Fidesz ezt nem fogja támogatni, de nagyon fontosnak tartjuk a szövetkezeti struktúrák és az agrárintegráci ó fejlesztésének az ügyét. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. A vita e szakaszát lezárom. Az utolsó vitaszakaszt nyitom meg az ajánlás 15. pontjában benyúj tott módosító javaslatról. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki sem szólni, a vita e szakaszát lezárom, és ezzel a törvényjavaslat részletes vitáját is lezárom. Csiha Judit miniszter asszony majd a határozathozatal előtt kíván szólni, amire jövő heti ü lésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Napirend utáni felszólalásra megadom a szót Dögei Imre képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DÖGEI IMRE (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képvi selőtársaim! Mélyen tisztelt Rádióhallgatók! - ha még egyáltalán hallgatják a rádiót, hiszen éjfél után vagyunk. Mindenképpen fontosnak tartom, tekintettel arra, hogy olyan témáról akarok egypár szót szólni, amely érinti az egész magyarságot. Hozzászólásom címe: "A tej élet, erő és egészség". Ezt a kijelentést csak alá tudom húzni, de hiszem és vallom, hogy ez így van. Ezt mondja a tudomány, és ezt mondja a tapasztalat is. Az étrendünkből nem hiányozhat a tej és a tejtermékek széles skálája, hiszen fontos t áplálékról van szó. Ez tény most is, és tény lesz a jövőben is. Az, hogy e pillanatban nem áll Magyarország rendelkezésére megfelelő mennyiségű tejtermék, nem jelenti azt, hogy nincs rá szükség. A magyar nép egyik legfontosabb táplálékáról van szó, ugyanis ezt a fontos táplálékot gyermekek, idősek, betegek, diétások egyaránt fogyasztják. Azt hiszem, ez a pár szó elég bizonyíték, hogy mennyire szükség van erre a nélkülözhetetlen termékre. A tejtermékkel foglalkozó üzemek több mint 70féle készítményt tudnak belőle előállítani. A hiba azonban ott van, hogy a fogyasztók részben nem ismerik a termékek széles skáláját, másrészt a fogyasztói árak magasak, szinte megközelíthetetlenek egyes embertömegek részéről. A közelmúltban részt vettem egy tejterméktanácsi ülés en a Mezőgazdasági Múzeum tanácstermében. Ott elhangzottak olyan kijelentések és olyan számadatok, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amikor a statisztikák 4050 év távlatában a szarvasmarhaállományt 45 millióra becsülik, ma ez a szám egymillió körül mozog. Ez kétségbeejtő! Aki kétségbe vonja ezeket az állításokat, az az országot járva meggyőződhet saját szemével arról, hogy községek, falusi porták, tanyák nem rendelkeznek szarvasmarhával, azaz tejelő tehénnel. Üres istállók, összedőlt épületek j elzik, hogy 1020 évvel ezelőtt ezekben még élő állatok voltak, de mostanra kiürültek, funkciójukat elvesztették és az enyészet vette hatalmába. Ez elfogadhatatlan, ugyanis a falusi és a vidéki életnek egyik legfontosabb termékéről van szó. A szarvasmarhat artás részére biztosított a szálas takarmány, az abraktakarmány, előállítása pedig megoldható. Ehhez a termőföld tulajdonjogát a magyar parasztok kezében kell hagyni. Miniszter úr szólt a termék fontosságáról, és említette a tej felvásárlási árát is. Közöl te, hogy a tej felvásárlási ára 1997. szeptember 1jétől 47 forint körül lesz. Sajnos, a hozzászólásokból azonnal kitűnt, hogy ez az összeg kevés, ugyanis az ülésen jelen lévők erre az összegre figyelmeztették a miniszter urat, hogy már most 50 forint körü l mozog a tej előállítása literenként. Úgy tűnik, hogy
