Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 16 (284. szám) - A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény, a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - JUHÁSZ FERENC (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - PÓDA JENŐ (MDF):
58 '94ben, most jelentősebb korrekciók történnek vagy legalábbis a kísérleteit véljük felfedezni az utóbbi hónapokban. Kár azért a két évért és rengeteg forintért, ami közben elment, nem is beszélve arról az emberi oldalról, ami a kiszolgáltatottságban és a reményvesztésben a hivatásos állomány egy részét érte. Tehát mindezekért kár , de most legalább egy irányba nézünk, és egy dologról beszélünk. Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért nem lehet egy lépcsőben ezt az integrációt véghez vinni. (19.10) Különösen most jó alkalom lenne - még talán politikai értelemben is - ezzel a remén ybeli NATOmeghívással kapcsolatban; hacsak nem az az oka ennek, amit legutóbb tapasztaltunk a honvédelmi bizottság ülésén, hogy jelentős belső hatalmi strukturális és politikai vita dúl az adminisztráció bizonyos vezetői és a honvédség bizonyos vezetői kö zött. Az utóbbiak kényszerből kiszolgáltatottjai ennek a vitának - tehát hatalmas vita dúl közöttük a tekintetben, hogy ki kinek legyen alárendelve, és ki kinek nem. Holott teljesen nyilvánvaló a modell: csak egy megoldás lehetséges a történelmi hagyománya ink szerint is, de a NATOsztenderd szerint is, miszerint nem lehetséges kétszintű vezetés a Honvédelmi Minisztériumon belül. Nem lehet a vezérkart úgymond eldugni egészen alsó szintre, több áttételen keresztül, hiszen akkor a lényeg sérül meg. Nem jogi ér telemben, hanem tartalmi értelemben a lényeg sérül. Ezt a vitát nem itt kell és lehet most lefolytatni, bizonyára még lesz időnk ennek a tisztázására. Összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum egyetért a kitűzött célokkal, tehát szeretnénk, ha ezek megvalósí thatók lennének. Rendkívül sok aggályunk van. Ebből egypárat a rendelkezésre álló időben megpróbáltam felvázolni, de ennél sokkal több is van. Éppen ezért - hogy is mondjam - nagyon nehéz egy ilyen előterjesztést ilyen kimunkálatlan feltételrendszerrel tám ogatni, ugyanakkor érezzük azt, hogy mit jelentene ellentmondani. Nagyon bízunk abban, hogy megfelelő módosító indítványokkal sikerül javítani ezen a feltételrendszeren, ami a jogi részét illeti. Sajnos egyéb feltételeken nem tudunk innen a parlamentből vá ltoztatni, és ez talán így van jól, hiszen a hatalom szétválasztásának elve ezt határozza meg. Ezért ismételten - és ez már az elmúlt 2,53 évben tényleg a nem tudom, hányadik alkalom - azt kérjük a honvédelmi kormányzattól, hogy hallgassa meg az érveket, és változtasson ezeken a dolgokon, illetve a kialakult magatartásán. Ha már ezzel befejezhetem, akkor még annyit hadd mondjak el: Gyuricza képviselőtársam az előbb említette, hogy nem lehet különbséget tenni katonák között aszerint, hogy elsőidőszakos vagy másodidőszakos, milyen gyakran kapjon eltávozást, vagy milyen gyakran ne kapjon eltávozást, hiszen ez komoly belső feszültségeket rejt magában. De más módon se tegyünk különbséget katonák között. Félig tréfásan, félig komolyan mondom, de az előző 23 perc okán van alapja annak, hogy egy nagy magyar katona egyik megjegyzését ide hozzam. Kéri Kálmán vezérezredes úrról van szó; Kéri Kálmán bácsiról - Isten nyugosztalja békében , aki azt mondta: nem szeretné megélni azt, hogy legyen téli katona, és legyen nyár i katona. Nyilván arra utalt, ami az egyik olvasata ennek a szolgálati idővel kapcsolatos mostani vitának, hiszen ha így folytatódik, akkor tényleg lesznek téli és nyári katonák. Kéri Kálmán tapasztalt, harcedzett katona volt - a szó szoros értelmében , a ki azt is hozzátette a gondolata folytatásaként, hogy ezen csak úgy lehet segíteni - mármint hogy ne alakuljon ki ez a káros és hátrányos különbségtétel , ha megfelelő feltételekkel és mindenekelőtt az emberi minőség, a hozzáállás és a motiváció megteremt ésével olyan kiképzési feltételeket és olyan tudatot tudunk adni a magyar fiataloknak, amellyel ezek a problémák nemhogy nem jönnek elő, hanem éppen ellenkezőleg, ezek a fiatalok felkészülnek arra, amit az alkotmány számukra előír. Ezt én is szeretném hang súlyozni - már utaltak rá : nem mint megterhelést és nem mint kötelezettséget kell alapvetően, csak és kizárólag szemlélni, hanem azt is tudomásul kell venni, hogy ha a Magyar Köztársaság az alkotmányon, a törvényhozáson keresztül előír egy csomó dolgot a polgárai, a fiatalok számára, mondjuk, a védelmi kötelezettség keretében, akkor ehhez a feltételeket is biztosítani kell.
