Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 24 (288. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
436 Köszönöm a szót, el nök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy egy nagyon érdekes hozzászólás volt az, amit Varga Mihály megítélésem szerint elmondott. Meg kell mondjam, nagyon tisztelem és becsülöm őt, elsősorban azért a heroikus küzdel emért, amivel igyekszik ezt a helyzetet, ami a magyar gazdaságban ma láthatóan bekövetkezett, valahogy úgy beállítani, mintha ez mégsem lenne valóságos. Ez tényleg nagyon elismerésre méltó. Azt hiszem, a Fidesznek szembe kellene nézni azzal a ténnyel, hogy a magyar gazdaságban olyan változások következtek be az elmúlt egy évben - és ez a mai napra megítélésem szerint visszafordíthatatlanná vált , amelyek ezt a gazdaságot véglegesen átbillentették a gazdasági rendszerváltás másik oldalára. Azt javasolom, ho gy ezzel kapcsolatosan egy másfajta megközelítéssel próbálja azokat a hibákat, amelyek természetesen még mindig nagyok sokrétűek, feltárni, és ez talán érdemben is változtatna ezen a vitán. Azt gondolom, hogy ezek a megítélések, amelyek többek között itt e lhangzottak a Ház mai napi vitájában - a legutolsó is Bogárdi képviselő úrtól , azért nem igazából jók, mert a tények, amelyeket a közvélemény legalább a sajtón keresztül, ha nem a szakmán keresztül megismerhetett - és azt hiszem, önök is , teljesen vilá gosan mutatják, hogy többek között a magyar gazdaságpolitika, a kormány gazdaságpolitikájának antiinflációs része az elmúlt időszakban legalábbis elismerésre méltónak számít. (9.30) Hiszen a korábbi 18 százalékos bejelentéssel, tervvel szemben a legutolsó mérések egy ennél kisebb, 17,7 százalékos szintet mutatnak, és talán ez az egyik olyan fokmérője a gazdasági változásoknak sok minden más mellett, ami leginkább a napi munkában tetten érhető. Nos, én csak azt javaslom a képviselőtársaimnak, hogy ezeket a g azdasági eredményeket ne sikerpropagandaként, hanem csak egyszerűen - adott esetben, ha szükséges - sikerként értékeljük; és az ország érdekében mondjuk ki, hogy ez sikernek számít, hiszen a megítélésünk nagy részben ettől is múlik - és ez nem propaganda. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kérdezem, valaki kíváne még szólni. (Nincs ilyen jelzés.) Mivel nem érkezett jelzés, a következő napirend előtti felszólalásra térünk át. Dr. Dá vid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszony következik, a Szekszárdi Húsipari Rt. privatizációja kapcsán. Megadom a szót. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A Szekszárdi Húsipari Részvénytársaságnál történtek értékelése előtt tisztázni kell néhány alapvető sajátosságot. A rossz anyagi kondícióban lévő társaságot annak idején - a felszámolást megelőzendő - egy speciális hazárd privatizációs eljárással magánosították. Ennek az a lényege, hogy az új tulajdonos jelképes áron jut tulajdonhoz, körülbelül 10 millió forintért, és a tulajdonosi lépéseivel esetleg képes megmenteni a céget. Az ilyen hazárd eljárásnak három lehetséges eredménye lehet: sikerül a megmentés, nem sikerül a megmentés; és van egy harmadik: a vevő egy ideig életben tartja a céget, közben kilopja a piacait, az eszközeit, a legjobb embereit, és egy új, ha lehet, adósságmentes cégbe viszi át ezeket. Szekszárdon a legvalószínűbb a Cvariáns. Ez teljesen egybevág az új tulajdonos személyes karakterével, stratégiá jával, aki valójában kényszerhelyzetben van; a cég feljavítására fordítható pénze nincs - itt milliárdokról van szó. Ezért minden erejével a Cvariánson dolgozik, s ebben legfőbb törekvése az időnyerés. Szívós következetességgel manőverezget, húzza az időt , ígérget és visszavon, halogatja a Szekszárdi Húsipari fizetési kötelezettségeit, szemrebbenés nélkül mellébeszél. Közben kétségbeesetten építi ki
