Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 23 (287. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
385 Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Méltánylandó igyekezettel mondta el másodszor, hogy friss tőkebevonás kell, mert tőkehiányosak ezek a mezőgazdasági üzemek. De ahhoz, hogy ezt elhiggyük, és mellé tudjunk állni ennek a törvénynek, én is még egyszer mondom, ahhoz az kell, hogy lássuk, melyiknek milyenek a gazdasági mutatói. És akkor fogom tudni megítélni és fogja tudni mindenki megítélni, hogy a javaslat szerinti uniformizálásra van szükség, vagy pedig egy differenciálásra. Mert a jó gazdálkodás nem azt jelenti, hogy könny ebb legyen a munka, 50 százalék plusz 1, hanem azt jelenti, hogy látom az eredményeket vagy az eredménytelenséget, meg tudom ítélni, hogy milyen tőkebevonásra van szükség, milyen mértékűre. Miniszter asszony második felszólalása sem adott választ arra a ké rdésre, hogy ha ennyire kell a friss tőkebevonás, miért nem történt eddig. A 25 százalékra eddig is lehetett volna! Mert nekünk a mezőgazdasági bizottság ülésén az ÁPV Rt. képviselője azt mondta, még nem történt. Azt pedig tudjuk, hogy 10 százalékos mérték ig mód van a menedzsmentnek és a dolgozóknak tulajdont szerezni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki felszólalni. Igen. Megadom a szót Göndör István képviselő ú rnak, Magyar Szocialista Párt. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Valóban, ahogy a hozzászólók érintették, a privatizáció folyamata befejezés előtt áll, s ez indokolttá teszi azokat a változtatásokat, amelyeket ez a törvényjavaslat megfogalmaz. S itt hadd vitatkozzam néhány gondolattal, és szeretném felhívni, különösen Farkas Gabriella és Rusznák képviselőtársam figyelmét: gondolják végig, az eddigi gyakorlatban mi történt, amikor munkavállalók jutottak tulajdonhoz, a kár a törvény erejénél fogva, akár a privatizációs szervezet gyakorlatában! Nemcsak a munkavállalók, kiterjesztem az önkormányzati részre is: pillanatok alatt megszabadultak részvényeiktől, lényegesen alacsonyabb árfolyamon, mint azt tette a privatizációs szervezet. Azt gondolom, ezen el kellene gondolkodni mezőgazdasági vonatkozásban is. Itt hadd hívjam azt a példát, amelyet miniszter asszony mondott. Ha valaki megnézi - mert lehetőség van megnézni ezeknek a cégeknek a mérlegeit , valóban tőke és cash. Li kviditási problémákkal küszködik legtöbbjük, tehát ehhez új pénz kell. Ha a munkavállalók és a menedzsment kezébe adjuk a részvényeket, ők nem lesznek képesek ezt a többletforrást behozni. Elmegyek olyan messzire, lehet, hogy igazán ettől kezdődik meg ezek nek a cégeknek a kirablása. Mert mit fognak tenni? Megpróbálják a cégből kivenni azt a pénzt, amellyel kifizethetik a megfelelő részvénynek az értékét. Az eredményességre is hadd térjek ki. Ez az árfolyamra hat, hogy milyen áron lehet eladni. Abban vitatko znék Farkas Gabriellával, hogy egy törvénynek nem lehet az a célja, hogy különkülön állapítjuk meg az egyedi helyzetekre vonatkozó állapotokat. Nem. Itt ez egy potenciális lehetőség, hogy 50 plusz 1 százalékot kíván a törvény megtartani. Hogy azon túl mi történik, az szabad választás lehetősége. Azzal egyetértenék, fogalmazzuk meg határozottabban, hogy a tőkeemelést végre kell hajtani, ezt ne bízzuk szabadon a privatizációs szervezetre a mezőgazdasági üzemek vonatkozásában. Amivel még szeretnék foglalkozni . A törvénnyel kapcsolatban valóban felvetődik a vagyonkezelés kérdése; és nem szűnik meg. Ez egy nagyon hamis állítás, mert - a törvényjavaslat melléklete szerint - ahol egy darab szavazatelsőbbségi részvény marad, sem szűnik meg az állami tulajdon. De a nagy kérdés, hogy ennek mi lesz a sorsa. Én magam is bizonytalan vagyok az energetikai cégekkel kapcsolatban. Örülök, hogy itt van az ipari miniszter úr, és jelenlétében mondhatom el, hogy egy kicsit furcsának érzem, ő, aki felelős lesz minden energetikai ügyért, gyakorolja a tulajdonosi jogokat, és még ráadásul a fogyasztók számára regulációt jelentő
