Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 23 (287. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
375 nélkül - az állam a társadalmi érdeket érvényesít hesse. A 80, tulajdoni arányt módosítani javasolt társaság esetében ez az előző szempont nemigen érvényesül, vagy legalábbis ennek érvényesülését nem lehet követni. Példaként ismét a Bácsalmási Agrá ripari Rt.t, valamint a Hungaropharma Rt.t hozom fel. Az indoklásban a Bácsalmási Agráripari Rt. a 25 százalék plusz 1 helyett 50 százalék plusz 1 szavazatra történő módosítását a következőképpen olvashatjuk: "A társaság a hazai napraforgóvetőmagtermesz tés bázisa, képes az országos vetőmagszükséglet előállítására, amelyre tekintettel indokolt az állami tulajdonhányad mértékének emelése a stratégiai döntéshez szükséges arányban." A Hungaropharmánál az 50 százalék plusz 1 szavazat helyett lecsökkentjük vag y legalábbis a tervezet szeretné az 50 százalék plusz 1 szavazat helyett 1 darab szavazatelsőbbséget biztosító részvényre módosítani a tulajdoni arányt. Itt az indoklásban azt olvashatjuk, hogy a hazai piacon a Hungaropharma Rt. a mintegy 35 százalékos rés zesedésével jelenleg is a legnagyobb gyógyszerkereskedelmi társaság. A társaság többségi részvénycsomagjának tartós állami tulajdonban tartását korábban az is indokolta, hogy járvány esetén ez a társaság volt köteles biztosítani a speciális gyógyszerkészl etet. Ez a kötelezettség ugyan jelenleg is fennáll, azonban a szavazatelsőbbségi joghoz fűződő és törvényben meghatározott jogosítványok is elégségesek az állami érdek érvényesítéséhez. Így a továbbiakban nem indokolt a társaságnál a magas arányú tartós ál lami tulajdonosi részesedés fenntartása. Nyilvánvaló, hogy jelentős ellentmondást érzékelhetünk ebben az esetben, hiszen egy vetőmagelőállító társaságot hozunk kivételezett helyzetbe egy olyan, az egész magyar közegészségügyet befolyásoló társasággal szem ben - ha így tekintjük , amely, úgy gondolom, lényegesen fontosabb, és stratégiailag is sokkal nagyobb jelentőséggel bír az ország életében, mint gyakorlatilag a szotyolaelőállítás, ha egy kicsit pejoratív módon közelítjük meg ezt a kérdést; de érzékelhe tő, hogy egy ipari növény előállítása a versenyszférában egészen másképp jelentkezik, mint a Hungaropharma esete. Akkor ezzel az erővel a stratégiai ipari növényeinket sorban kiemelhetnénk, és annak a vetőmagszükségletét biztosítanánk, hogy hazai társaság fedezze 50 százalék plusz 1 szavazattal. Itt az indoklás kiemeli, hogy a stratégiai célok elérése érdekében itt mindenképpen szükséges az 50 százalék plusz egy szavazat. Ez már nem szükséges a villamostávvezetékrendszer esetében, nem szükséges a gázszolgá ltatók esetében, és sorolhatnám még tovább ezt a kört. Természetesen ezek a továbbiakban is biztos, hogy nagyon éles vita tárgyát fogják képezni. Ezen túl ki szeretnék térni egy olyan kérdésre, amely a tulajdoni arányok mögött húzódik meg, tehát még nem is azt szeretném kihangsúlyozni, hogy most 50 százalék plusz 1 vagy 25 százalék plusz 1 vagy az úgynevezett aranyrészvény - mint ahogy azt Tardos elnök úr is felvázolta, hogy ennek a biztosítékai nem megnyugtatóak. (17.20) Ezen túl sokkal lényegesebb kérdésn ek tartom, hogy hogyan értékesítjük, és eddig is milyen módszer szerint értékesítettük ezeket a stratégiai társaságokat, hiszen sokkal nagyobb a jelentősége annak, hogy kinek adjuk el, milyen konstrukcióban adjuk el ezeket a társaságokat, mint ezek a tulaj doni arányok; mert már eleve az az alapkérdés, hogy szakmai befektetőnek vagy pénzügyi befektetőnek értékesítjük. Természetesen nem lehet ezt minden társaságra, minden esetre ráhúzni, de egyértelmű, hogy a nagy társaságainknál, például a Mol, a Rába vagy a z energiaszektor esetében olyan pénzügyi befektetőket érdemesebb keresni, ahol az állam a részvénymegoszlás és egyáltalán a szakmai beleszólás határozottabb igénye nélkül - tehát ahol inkább csak egy profitérdekkel találjuk magunkat szemben - sokkal nagyob b biztonsággal értékesíthető és talán megbocsáthatóbb az ilyen módon történő stratégiai ágazat értékesítése, mint abban az esetben, ha ezt nem tekintjük súlyponti kérdésnek, és esetlegesen olyan szakmai befektetőnek - rosszabb esetben egy konkurensnek - ad juk el, aki nem elsősorban a céget akarja megvenni, hanem azt a piacot. Ilyen szempontból a magam részéről nagyon is támogatom, hogy a Bácsalmási Agráripari Rt.nél felemeljük 50 százalék plusz 1
