Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
326 hiszen tudatában vagyunk annak, hogy az egyedi esetek kezelésére semmilyen általános szabály nem alkalmas. A méltányosságról nem oly régen beszélt Pusztai képviselő asszony. A méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások lehetősége szintén nem új eleme a javaslatnak. A jelenleg hatályos szabály értelmében is rendelkezik az Egészségbiztosítási Pénztár méltányossági jogkörrel, de ezt a javaslat szintjén sem konkretizálja a normaszöveg, csupán azt mondja ki, hogy méltánylást érdemlő esetekben betegségi és anyasági ellátás engedélyezésére van mód. A javaslat e jogkört annyiban szűkíti, hogy kizárja a méltányossági jogkör gyakorlásából az ellátásra egyébként nem jogosult személyeket. Nem lehet, és nem is volt kormányzati cél, hogy megszüntesse a méltányosság lehetőségét például akkor, ha a biztosított sajátos áll apota nem teszi lehetővé a szokványos gyógyászati segédeszköz használatát, vagy ne pótolhassa az önhibáján kívül tönkrement gyógyászati segédeszközt, továbbá speciális allergiás megbetegedésben szenvedőtől elvegye a fogpótlás lehetőségét, illetve ne tegye lehetővé egyes ritka megbetegedések gyógykezeléséhez külföldi gyógyszer beszerzéséhez adott támogatást. A vádak sorában az egyik leggyakoribb, hogy a javaslat túlságosan is széles körben él felhatalmazó szabályokkal. Két héttel ezelőtt Surján képviselő úr véleménye szerint például a javaslat a jelenleg hatályos - az ő részvételével működő kormány által előkészített - törvényhez képest kivonná a döntési hatásköröket az Országgyűlés kezéből a részletszabályok külön jogszabályra utalásával. Nem kívánom az úgyn evezett ellátási csomag jelenleg hatályos változatát kritizálni, hiszen önmagában ennek deklarálása reformértékű lépés volt, azonban megjegyzem, hogy az a törvényhely például az egész szűrővizsgálati kört külön jogszabályba utalta, amelynek meghatározása e lmaradt, így a törvény betűje szerint nem lehetett volna semmilyen szűrővizsgálatot végezni az egészségbiztosítás keretében. (13.00) Tény az, hogy nem lenne akadálya az egyes konkrét egészségügyi szolgáltatások törvényi meghatározásának, sőt az előkészítés során mérlegeltük annak lehetőségét, hogy a javaslat melléklete nem úgynevezett kivételi listát, hanem pozitív taxációt tartalmazzon. E megoldás azonban nem ad arra lehetőséget, hogy törvénymódosítás nélkül, az aktuális egészségpolitikai célok vagy a lako sság egészségi állapotát jellemző változások alapján például új szűrővizsgálat kerüljön bevezetésre, vagy annak gyakorisága változzon, illetve hogy a technika fejlődésével új beavatkozások jelenhessenek meg a kötelező egészségbiztosítás szolgáltatásai közö tt. Végül a mellékletekről: a törvényjavaslat célja a társadalombiztosítás terhére nyújtható ellátásokból egy olyan korszerű ellátási csomag meghatározása, amely egyrészt a rendelkezésre álló források hatékony felhasználását biztosítja, azaz a befizetett j árulékokból az egészségi állapot lehetőség szerinti legnagyobb javítását biztosítja; másrészt a lehetőséghez mérten biztosítja a hozzáférési esélyegyenlőséget; harmadrészt pedig átlátható, ellenőrizhető és számonkérhető. A fenti célok természetesen idealis ztikusak, tehát tökéletes megvalósításuk egyetlen egészségügyi rendszerben sem lehetséges, de a munkában alapelvként fogadhatók el. A törvény a fenti célokat összetett eszközrendszerrel kívánja elérni. A törvény főszabályként felsorolja azokat az ellátási területeket, amelyek igénybevételére a biztosított jogosult, majd ezekből az alapterületekből különböző megfontolásokból a melléklet egyes konkrét ellátásokat kizár. Természetesen az egyes csoportok konkrét felsorolásai vitára adhatnak, adtak okot, illetve ezek kiragadottan nehezen értelmezhetők. Úgy gondoljuk, ezek a viták elsősorban értelmezési problémákból fakadnak. Egyértelműen le kell szögezni, hogy téves az az értelmezés, hogy a mellékletben felsorolt ellátásokat a törvény kategorikusan kizárja a térí tésmentesen nyújtandó ellátások köréből. Vitára adott okot a szabályozás szintje. Komolyak és nem megalapozatlanok azok a felvetések, hogy ilyen szintű szakmai részletszabályokat felesleges törvényben szabályozni, hanem ezek megfelelő szabályozásszintjei s zakmai végrehajtási rendeletek legyenek. Ez valóban nagyobb
