Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
308 hogyha a miniszter nem határozza meg, akkor mindenki azt csinál, amit akar, mert a törvény így fogalmaz. Ez elfogadhatatlan. Én tudom, hogy létezhetnek olyan ellátási formák - ezek egyébként kivételesek, nem ez az átlag - amelyek esetében valóban van értelme adott esetben egy miniszteri meghatározásnak részben azért, hogy nehogy már túlhaladott, a kornak nem megfelelő ellátási formákat folytassanak, és finanszírozzon a társadalombiztosítás; részben azért, hogy egyegy ellátási forma ne menjen el indokolatlanul túl drága, túl költséges, túl bonyolult ellátásokhoz. De ez csak mellékszabály lehet, tisztelt képvi selőtársaim, és én erre tudok önöknek jó néhány példát mondani saját magam orvosi gyakorlatából. Lehet, hogy bizonyos típusú orvosi beavatkozásoknál elég szépen el lehet mondani, hogy mit kell csinálni, tökéletesen le lehet írni, hogy a terhességmegszakít ás mai szabályai pontosan mit követelnek meg, milyen diagnózist, milyen terápiát. De kérem, ez az orvosszakma jelentős részére nem vonatkozhat. Azért nem vonatkozhat, mert olyan széles skálája van a betegségek megállapítási sorának és terápiájának, hogy az t nem lehet, de nem is szabad rendeletekbe foglalni. Csak két példát a fertőző orvosi gyakorlatomból - belgyógyászatiból is sokat tudnék hozni, de csak két súlyos betegséget említek : a gennyes agyhártyagyulladást és a kullancs okozta agyvelőgyulladás bet egségét. Azt mondhatom, hogy szinte betegenként változik a terápia, mert nem mindegy, hogy milyen tünetegyüttessel, milyen kórokozóval és azonkívül még milyen betegségekkel kell számolni a betegnél. Képtelenség mindezeket rendeletbe foglalni mint terápiás eljárási rendeket. Az a törvény, amelyik főszabályként azt akarja megfogalmazni, hogy majd a miniszter rendeletében leírja a különféle, tb által finanszírozott eljárásokat, nem tudja, hogy mit beszél. Elfogadhatatlan, és nagyon remélem, tisztelt képviselőt ársaim, hogy el fogják fogadni azt a módosító indítványt, amelyik megakadályozza, hogy ilyen irányba mozduljon el a magyar egészségügyi vezetés, mert ennek sarkított és szélső pontja az, hogy már orvosra sincs szükség, csak terápiás protokollokra, hiszen m indent agyon lehet szabályozni, tisztelt képviselőtársaim. Nem szabad összekeverni a finanszírozást és a minőségbiztosítást egymással, főleg nem itt, Magyarországon - nemcsak nálunk, nyugati, nálunk fejlettebb országokban sem az a meghatározó a minőségbizt osítás tekintetében , ahol ebben a kérdésben még nagyon gyermekcipőben járunk. A következő kérdés a várólista intézménye, amiről itt többen szóltak, és ami nagyon helyes, hogy egyértelmű megfogalmazást kap. Ezzel tökéletesen egyetértek. De aggá lyaim vannak. Azért vannak aggályaim, mert a háttéranyagban, amit odaadtak nekünk, hogy a hatásvizsgálatok meg számítások, abban egy ilyen mondat jelenik meg, nem tudom észrevettéke: "A törvényjavaslat igazodik az egészségügyi szerkezetátalakítás szükség szerűségeihez, és a fekvőbetegellátási kapacitások várható további szűkítésével összhangban jogilag is megteremti a várólista intézményét." Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez a várólista nem az a várólista. Mert a valódi várólista nem a mezei orvosi beav atkozásokra kiadott várólista, márpedig ha az ágyszámleépítésekkel és kapacitáscsökkentéssel hozzuk összhangba, akkor ez mégiscsak arról akar szólni. Súlyos hiba lenne. Súlyos hiba lenne, remélem, nem erről beszél az előterjesztés, hanem valóban azokról a kivételes eljárásokról, műtétekről, mint például a szívműtétek, amire Magyarországon nincs elegendő kapacitás, ahol valóban várólistákat kell felállítani, valóban szakmailag nagyon komolyan ellenőrizni kell. (11.30) Én azonban az önök helyében nagyon komol yan meggondolnám, hogy szabade benn tartani a törvényben az ehhez csatlakozó feloldó mondatot, vagy legalábbis valami megszorításokat ne tegyünke hozzá. Hiszen, ha azt tesszük törvénybe, hogy amennyiben valakinek van elég pénze arra, hogy az éppen pillan atnyilag várólista szerint várakozó emberek számára el nem érhető vagy meg nem nyerhető, vagy a társadalombiztosítás által már nem finanszírozott eszközöket saját zsebükből, saját pénzükre megvásárolják, és ezáltal - ha van elég kapacitás - a kórház elvége zze a beavatkozást, ezzel kapcsolatban nagyon súlyos aggályokat vetek fel. Nem azért, mert nem lehet bizonyos szempontból ilyen típusú megoldás, hanem azért, mert ez a megfogalmazás túl tágra nyitja a kaput,
