Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BEDŐ TIBOR (MSZP):
292 Negyedszer: a Torgyán József által elmondottak szerint tulajdo nképpen ennek a törvénynek akkor csak annyit kellene tartalmazni, hogy csökkentsük az inflációt. Furcsa törvény lenne. Ötödször: nem tartozik a kérdéshez, de annyiszor szóba hozta más is, Torgyán úr is, hogy szólnom kell a 10 ezer ágy leépítéséről. Itt van egy óriási tévedés. A 10 ezer kórházi ágyat nem azért szüntettük meg, hogy megtakarításokat érjünk el vele, hanem azért szüntettük meg, mert fölösleges volt. És tessenek megnézni, kinek, hol és mikor hiányzik ez a 10 ezer kórházi ágy. Semmiféle fennakadás t nem okozott az ellátásban. Azt is mondtuk akkor, hogy még legalább további 1618 ezer, mindennap üresen álló ágy van ebben a rendszerben a 10 ezer leépítése után is. A 26 ezer üresen álló kórházi ágyból szüntettünk meg 10 ezret, a megtakarítás kérdése eg y másik ügy. És végezetül: férfiasan belátom, nem tudom, hogy Torgyán József miről beszélt a beszéde második részében. (Derültség.) Nem kívánok foglalkozni a vezérszónoklatok közül Selmeczi Gabriella képviselőtársunk fejtegetéseivel, mert nagyrészt nem err ől a törvénytervezetről beszélt. Ő Murphyt idézte, miszerint minden dolgozat jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának. Nos, nekem is ez az idézet jutott eszembe az ő felszólalása kapcsán. Mindenesetre csúsztatásaival Torgyán Józsefet is felülmúlt a, ami - lássuk be - nem kis teljesítmény. (Derültség.) Ami a vita érdemi részét illeti: az egészségügyi ellátás szervezete bonyolult érdekviszonyok által tagolt, hosszú évtizedek alatt kialakult és helyenként eltérő szakmai gyakorlat által meghatározott, viszonylag nagy működési autonómiával rendelkező szervezet. Éppen ezért kívülről és felülről nagyon nehéz beavatkozni anélkül, hogy a működését veszélyeztetnénk. Márpedig az egészségügyi ellátóhálózat - strukturális hibái, szűkös forrásai ellenére is - műk ödik, és a cél pillanatnyilag nem lehet más, mint ennek a működőképességnek a megőrzése. Nem tudunk és nem merünk nagyobb reformlépéseket tenni. Nem tudunk, mert hiányoznak a megfelelő anyagi források, és nem merünk, mert nem tudjuk pontosan, hogy a felülr ől történő beavatkozások milyen hatással lesznek a működésre. Ilyen körülmények között a beterjesztett törvényjavaslat nem reformtörvény, lényegében a jelenlegi gyakorlat összefoglalása, inkább csak reformcsírákat tartalmaz. Jó lenne, ha ezeket a reformcsí rákat nem irtanánk ki belőle hirtelen felindulásunkban. És most néhány szót szólnék a leginkább vitatott kérdésekről. Az egyik leggyakrabban visszatérő aggály a törvénytervezettel kapcsolatban az, hogy túlságosan sokat bíz a mindenkori kormányra és népjólé ti miniszterre. Ezen lehet vitatkozni, ez alapvetően bizalom kérdése, de nemcsak az. Véleményem szerint nem baj az, ha azokat a kérdéseket, amelyekben nincs a szakmai szervezetekkel egyeztetett, kikristályosodott álláspont, azokat a kérdéseket, amelyek a g yakorlat során gyakrabban változhatnak, vagy azokat a kérdéseket, amelyeknek végleges formája a gyakorlat során alakul ki, nem a törvény erejével kényszerítjük az egészségügyi ellátószervezetre. Ha valóban a működőképesség megőrzése a legfőbb cél, akkor ez a rugalmas szabályozás számomra célszerűbbnek tűnik. Célszerűbb azért, mert a népjóléti miniszternek nemcsak a jogosítványai nőnek meg, hanem a felelőssége is. (Dr. Kis Gyula József: Sokra megyünk vele!) Célszerűbb azért, mert a szakmai szervezetekkel tör ténő folyamatos együttműködés az alsóbb szinteken jobban biztosítható, és azért is, mert egy miniszteri rendelet szükség esetén egyszerűbben korrigálható. Tehát ez a szabályozás, amely a törvény erejével rögzíti az átalakulás fő irányait és ezzel behatárol ja az alacsonyabb szintű jogszabályok mozgásterét, számomra elfogadható. A másik vitatott kérdés a vizsgálati és terápiás eljárási rend, más szóval a vizsgálati és terápiás protokoll alkalmazása. Félreértés ne essék, a gyógyítómegelőző ellátásban eddig is léteztek vizsgálati és terápiás protokollok, sémák. (A jegyzői széket dr. Kávássy Sándor foglalja el.) Mindannyian hallhattunk már a nagy labor, kis labor, nagyműtéti, kisműtéti kivizsgálás fogalmairól. A baj csak az, hogy ezek a sémák a helyi szokások sz erint eltérőek. Egy szigorúan szakmai szempontok alapján összeállított egységes vizsgálati és kezelési séma sok előnnyel
