Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
237 valóságos érdekkülönbségek lehetnek, amelyek nemcsak a politikai pártosodásból fakadnak. De gondolom, ezzel nem csak a parlamentben ülő képviselők vannak tisztában. Természetesen az ideológiai felvetésekre ideológiai választ kell adni. Szeretném felhív ni a figyelmet arra, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya kimondja, hogy az állampolgároknak joguk van a szociális biztonsághoz: öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz s zükséges ellátásra jogosultak. Ugyanakkor az alkotmány azt is kimondja, hogy a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. A fenti alkotmányos alapelvekből következik az, hogy az új nyugdíjrendszerben a pályakezdők számára kötelező a vegyes finanszírozású rendszer. A kötelezővé tétel azért szükséges, mivel minden államnak kötelezettsége állampolgárai idős korára megfelelő jövedelmi biztonságról gondoskodni, és ez csak egy kötelező rendszer keretében biztosítható kellő hatékonysággal. Az új nyugdíjrendszerben a tőkefedezeti elem valósítja meg a valódi biztosítási elvű társadalombiztosítást, mivel itt már tényleges szerződés jön létre a biztosított és a magánpénztár között. Ebben a k onstrukcióban a pénztár megválasztásával a magánpénztárba belépő felelős döntést hoz jövőjéről. Természetesen ehhez a felelős döntéshez az állampolgár számára megfelelő segítséget kell biztosítani, amiben igen nagy szerepe lesz a hozzáértő szakértőknek, de a sajtónak, a tömegkommunikációnak is. Kétségtelen, hogy egy új finanszírozási rendszer esetén az elsődleges megoldás az lehetne, hogy a kötelező nyugdíjrendszerben az új rendszer is mindenki számára egységesen kötelező legyen. A benyújtott javaslat szeri nt azonban mindazon személyek számára nem kötelező az új rendszer bevezetése, akik kellő megtakarítási időt már nem tudnak elérni, így számukra az új rendszer nem lenne kedvező. Ez a 47 év feletti korosztályt jelenti, akik a minimálisan szükséges 15 éves m egtakarítási időszakot már nem tudják teljesíteni. Ugyanakkor mindazok, akik már biztosítási idővel rendelkeznek és 47 év alattiak, egyéni életpályájuk figyelembevételével választhatják a számukra kedvezőbb finanszírozási rendszert. Mindez azt jelenti, hog y az új nyugdíjrendszer rendkívül hosszú átmenettel kerül bevezetésre. Az ellenérvek negatív csúcsát jelentette az az állítás, hogy a kötelező tőkefedezeti rendszer beépítése akadályozza az európai uniós csatlakozásunkat. A felvetéssel kapcsolatban megjegy zem, hogy az Európai Unió illetékes brüsszeli főigazgatóságával közösen készített pénzügyminisztériumi tanulmány tartalmazza a tárgyalt nyugdíjreform elképzeléseit, amivel kapcsolatban a brüsszeli agytröszt képviselői nem tettek ilyen megjegyzést, sőt a kö zös tanulmány kifejezetten üdvözli a javasolt nyugdíjreformot a hosszú távú, tőkepiacra gyakorolt kedvező hatás miatt. Emellett, mint említettem, jelenleg is több európai uniós tagország alkalmaz vegyes rendszert, és nagyon sok országban mérlegelik - külön ösen a konzervatív keresztény pártok - e vegyes rendszer bevezetését. Végezetül nekünk nem a jelenlegi, hanem a következő évezred elejére várható európai uniós feltételrendszerre kell felkészülnünk, már pedig a nyugdíjrendszerek átfogó reformja szinte mind enhol napirenden van, és ebben a demográfiai problémák kezelésének kézenfekvő módja a vegyes rendszerek alkalmazása. Az elmondottak alapján a vegyes rendszer és ebben a tőkefedezeti második pillér javasolt bevezetését továbbra is a nyugdí jreform egyik kulcskérdésének tartjuk, ami a lehetséges és mérlegelt változatok közül a jelenlegi magyarországi viszonyokhoz legjobban illeszkedő megoldást jelenti. E változat mellett szól, hogy nyugdíjrendszerként jól ötvözi a különböző kockázatokat, s az egyéni számlavezetés különösen világossá teszi a kötelező nyugdíjrendszerben való részvétel egyéni előnyeit. Egy tőkehiányos, jelentős növekedés előtt álló gazdaságban, ahol gyenge a hosszú távú megtakarítások piaca, igen előnyös lehet a magánpénztárak ki épülése és hosszú távú befektető tevékenysége. Ilyen rendszerrel jobban el lehet kerülni a társadalom elöregedéséből fakadó, a fejlett országokban jellemzően keletkező nyugdíjfinanszírozási válságot.
