Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 16 (284. szám) - Reinhard Freiherr von Schorlemer által vezetett Bundestag külügyi bizottsága tagjainak köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BÁRSONY ANDRÁS, a külügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
16 megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy a magyar társadalomban tudatosítsák ennek előnyeit. (Taps az MDF, a KDNP és az MDNP padsoraiban.) EL NÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Bársony Andrásnak, a külügyi bizottság alelnökének. BÁRSONY ANDRÁS , a külügyi bizottság alelnöke : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, ennek a vitának egy óriási tanulsága mindenképpen van . Ha a képviselők esetleg összetévesztik a kormánypárti, ellenzéki képviselők szokásos csatározásával a nemzet alapvető érdekeit megjelenítő NATOcsatlakozást, akkor azt hiszem, valóban tévútra lehet vezényelni egy parlamenti vitát, tévútra lehet vezényeln i mindazokat, akik ezt a vitát figyelemmel követik. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet a NATOcsatlakozás érdekében meggyőzően érvelni úgy, hogy miközben ezt próbálja megtenni a köztársaság kormánya és a kormányzati többség, aközben ellenzéki képviselőtá rsaink ellenpropagandaként (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Nem igaz!) azt próbálják felhasználni, hogy a kormányzati tevékenység ezen részét ostorozzák. Ugyanis a lakosság - bármennyire is tetszik vagy nem tetszik - csak egy dolgot hall ki ebből, és teljes joggal: hogy önök úgy gondolják a túloldalon, csak akkor érdemes valamit elérni, ha az az önök erőfeszítésének betudható. Ha pedig nem így van, akkor abban a pillanatban ez nem szolgálja a nemzet érdekét. Úgy gondolom és meggyőződésem, hogy ez a ke ttősség pontosan kiérezhető volt Szájer József frakcióvezető úr szavaiból, aki az előző hét közepén még nemzetellenes politikával megvádolt koalícióval akar itt most nemzeti paktumot kötni. El kellene dönteni, hogy melyik felfogás az igaz. Paktumot, megegy ezést nemzetellenes erőkkel; vagy pedig elhagyni a "nemzetellenes erők" jelzőt, és tartalmilag is eljutni odáig, ráébredni arra, hogy ennek a nemzetnek az érdekeiért nem az ellenzék dolgozik csak és kizárólag, hanem a kormányzati többség is. Köszönöm szépe n a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Csóti György szólásra jelentkezik. - Dr. Csapody Miklós: Kisebbségi vélemény! Ő is a külügyi bizottság alelnöke!) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Mutassa meg nekem, tisztelt képviselő úr, a Házszabálynak azt a re ndelkezését, amelyben a napirend előtti vitában kisebbségi véleményt elő lehet adni - ilyen nincsen. (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Demeter Ervin: Ügyrend!) Nincsen ügyrend napirend előtti vitában! Ezt már tisztáztuk! A Házszabály a napirenden le vő kérdésekről beszél, márpedig ez nem napirenden levő kérdés, hanem napirend előtti. Ezt körülbelül ötvenszer eljátszottuk már az elmúlt három év alatt, tisztelt képviselőtársaim, tehát ezen a címen nem adok szót senkinek. Én értesítést kaptam a külügyi b izottságtól, hogy Bársony András az első helyettes, ha a külügyi bizottság elnöke nincs jelen. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Ott van! Jelen van! - Dr. SzentIványi István: Most jöttem be!) Ez pontosan ugyanolyan, mint ahogy Demeter Ervin frakció vezető úr sem volt jelen, amikor Csóti György úr beszélt. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Azt hiszem, fejezzük be ezt a kérdést, tisztelt Országgyűlés, még vannak többen, akiknek joguk van szólni ebben a vitában, és ez Kovács László külügyminiszter úr, a kormány nevében. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Tisztelt Ház! Azt hiszem, a korrektség kedvéért érdemes arra emlékeztetni, hogy békebontásra nem itt és nem most került sor, hanem ezt jóval megelőzően. Én nem egy ellenzéki párt sikeresnek mondott ren dezvényéről beszéltem, hanem egyes ellenzéki politikusok olyan megnyilatkozásairól, amelyek nemzeti retorikába burkolódzva sajnos árthatnak a nemzet érdekeinek. Én erről beszéltem. És nem a kormány volt az, amely idegenszerűnek nevezte az ellenzéket, nem a kormány ijesztgeti a magyar választókat, hogy el fogják veszíteni a nyelvüket az Európai Unióban.
