Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
142 létezésünk, szocializáltságunk, kultúránk, identitásunk, azaz önazonosságunk elválaszthatatlanul hozzákapcsolódik, mely közegben az egyén természetszerűen létezésének gyökereivel belekapaszkodik. De e népességfogyásnak van egy másik - gazdasági - oldala is: a nemzet, a társadalom elöregedése elkerülhetetlenül elsúlyosodó, krónikus gazdasági problémákkal párosul. Ha ma élne néhány millió azok közül, akik az elmúlt évtizedek kedvezőtlen társadalmip olitikai viszonyai következtében - de tegyük hozzá: saját jól felfogott távlati érdekeink szem elől vesztése, saját rövid távú önzésünk miatt - nem születhetett meg, egészen más gazdasági viszonyaink lennének; egészen más helyzetben kellene gondolkodni a n yugdíjreform kérdéseiről. Ha ma 4 millió aktív kereső helyett 6, 8 - vagy egyesek 5 millió meg nem született magyar állampolgárról beszélnek , 9 millió aktív kereső produktuma utáni járulék állna rendelkezésünkre, akkor egyrészről az egyes embert illetően sokkal kisebb tehervállalással sokkal bőkezűbb szociális ellátási rendszert lehetne fenntartanunk, és sokkal magasabb szinten lehetne a nyugdíjastársadalom ellátásáról gondoskodni. (11.40) Mert arról is említést kell tennünk, hogy az a nyugdíjastársadal om, mely ma nyugtalan érzésekkel, aggodalommal terhelten figyeli ezt a vitát, történelmünk egyik legnehezebb időszakában cipelte a vállán az ország gondjait. Átélte a történelem súlyos megpróbáltatásait, újjáépítette ezt az országot, erejét felemésztve dol gozott és munkálkodott egy jobb jövő érdekében; és többek között maga is viselte élete során a járulékterheket, melyekből generációk szociális ellátását, nyugdíját évtizedeken át biztosítani lehetett. Ennek a nyugdíjastársadalomnak elvitathatatlan joga a békés és szociális biztonságban megélt öregség, melyet nem árnyékol be a szegénység, az önfenntartás nyomasztó gondja vagy a megélhetés biztosításának idős korban már nehezen vállalható egyéb, éppenséggel esetleg megalázó módjai. Az előző gondolatra vissza térve, látnunk kell tehát, hogy az a törekvés, hogy a nemzet fogyását, a negatív demográfiai folyamatokat megállítsuk, nem egyszerűen ideológiai kérdés és nem is pusztán a nemzeti önféltés aggodalma, hanem anyagi jövőnk, emberhez méltó életünk és öregségün k kérdése is. Lehet ilyen vagy olyan szociális ellátórendszert létrehozni, lehet ilyen vagy olyan szociális reformot megvalósítani, lehet a nyugdíjrendszert így vagy úgy átalakítani, de minden megoldás, minden reform csak féloldalas megoldást jelent olyan eltorzult nemzetgazdasági viszonyok között, melyeket a társadalom beteg állapotához tudunk csak kapcsolni, mely reform nem párosul a nemzet egészséges, önbizalommal megerősített fejlődésével. Demográfiai viszonyaink befolyásolása nem egyszerű kérdés. A sik er érdekében a politikának és az egyénnek is megvan a maga teendője. Az utóbbival kezdem: az egyénnek okosan végig kell gondolni a jövőjét, mindig előrelátóan kell gondolkodnia, és nem szabad szem elől tévesztenie a távlatait. Az egyénnek át kell látnia, h ogy minden biztosításnál erősebb - akár úgy is mondhatom: az igazi biztosítás , minden reformnál biztosabb mögöttes garancia a jövőjére, ha lesznek őt vállaló, szerető és rászorultsága esetén őt ellátó és gondozó utódok, ha soha nem kell megízlelnie a egy edüllét vagy a magárahagyatottság keserű ízét. Demográfiai viszonyaink befolyásolásának nélkülözhetetlen eleme, hogy értékszemléletünk torzulásait kiigazítsuk, melynek megvalósulása már nem feltétlenül az egyén felelőssége: felelőssége ez mindazoknak, akik a társadalom értékszemléletére befolyással bírhatnak, a közvéleményt formálóknak, a médiának és magának a politikának is. És itt elérkeztem a politika más részeinek, az előbb említett kérdésnek az összefüggéseihez is. A megfelelő családpolitika, a gyermek vállalást ösztönző, a gyermek felnevelésének feltételeit megkönnyítő politika mellőzhetetlen ahhoz, hogy demográfiai viszonyaink kedvező alakulást vegyenek. Legyen szabad ezzel kapcsolatban utalni a FideszMagyar Polgári Párt "Polgári Magyarországért" című vitairatára, melyben a családot a társadalom legfontosabb intézményének minősíti és említi a vitairat.
