Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
135 kívánja a járulékfizetési készséget, ami egyébként az egész nyugdíjrendszer működésének, másfelől a közter hek mértéke alakulásának is egyik kulcskérdése, vagy ha úgy tetszik, ebből következően a magyar gazdaságnak is egyik kulcskérdése. Éppen a biztosítási elv előzőekben is vázolt erősödésével összhangban jelennek meg a rendszeren belül - vagy még inkább a ren dszerhez kapcsolódóan - azok a szociálpolitikai elemek, amelyek a következetesebb biztosítási elvű nyugdíjrendszer miatt hátrányos helyzetbe kerülők minimális szociális biztonságát, illetve bizonyos kiegészítő szociális támogatást hivatottak megvalósítani. Idő hiányában csak utalni szeretnék az időskorúak járadékára, az özvegyi nyugdíj terén a választási lehetőségre, és így tovább, nem kívánom ezt részletezni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztában vagyok azzal, hogy a közvélemény és az országgyűlési képvise lők többségének szemében a legnagyobb mértékű változást az úgynevezett tőkefedezeti pillér bevezetése jelenti. Magam is osztom ezt az álláspontot, de szeretném megjegyezni: a felosztókirovó rendszer jelenleg tervezett és fokozatosan megvalósuló változásai nak fényében és e pillér súlyát tekintve nem kell mértéktelenül eltúlozni a tőkefedezeti pillér szerepét, jelentőségét sem. Ez legalább olyan hiba lenne, mintha alábecsülnénk ennek az új elemnek a megjelenését. Mindezek előrebocsátásával is a tőkefedezeti pillér tervezett formában történő bevezetése nyilvánvalóan minőségi változást eredményez, mert a munkavállalók, az érintett állampolgárok nyugdíjjárulékuk egy részét a saját számlájukra fizetik, és így azt bizonyos szabályok és feltételek mellett képződő h ozamaival együtt magukénak tudhatják. Ez így rendben is van, és ez önmagában is meggyőző lehet. Mindemellett kár lenne vitatni, hogy a tőkefedezeti elven működő magánnyugdíjpillér tervezett bevezetésével kapcsolatos vitákat szakmai körökben és azon kívül i s éppen a bevezetés egyes sajátosságai, vagy ha úgy tetszik, a nálunk tervezett bevezetés kompromisszumai váltották ki, nevezetesen az, hogy az állampolgárokat végül is háromféle minőségre tagolja: azokra, akik számára kötelező, azokra, akik számára válasz tható, és azokra, akik nem vehetnek részt ebben a rendszerben. Ez a körülmény nem valamilyen elvont jogi szempontból lényeges, hanem azért, mert a kötelező jelleg valamilyen mértékben bizonyosan ütközik a tisztán biztosítási elvű megoldá sokkal. Ez azt jelenti, hogy ha valami kötelező, akkor megnő a különféle garanciákkal kapcsolatos igény, ami viszont - most történetesen és konkrétan a beterjesztett törvénytervezetre gondolva - a tartalékképzés szabályain, de inkább a granciaalap szabálya in, a férfinő esetében azonos ellátás szabályain, a minimális járadék szabályain és sok máson keresztül kétségkívül valamilyen mértékű szolidaritást is visz a rendszerbe. Ez valamennyire logikus is a kötelező jelleg miatt, de mivel a nyugdíjpénztárban rés zt vevők másik fele - méghozzá feltehetően a nagyobbik hányada - önként választhatja ezt a formát, az ő esetükben is működnek olyan szabályok, amelyek alapvetően a kötelező jelleggel összefüggésben kerültek szabályozásra, kialakításra. Egyes vélemények sze rint ez következetlenséget visz a rendszerbe, hiszen egyfelől óvatosabban kerültek kialakításra a mértékek, másfelől a pályakezdők esetében alkalmazott kötelező jelleg erőteljesebbé teszi e pillér szerepét, valóságos súlya fölötti jelentőséget kölcsönöz ne ki. Ezért létezik olyan álláspont is, amely szerint lehet, hogy jobb megoldásnak bizonyult volna, ha a tervezettnél valamivel magasabb mértékű járulékkal egyszerűbb szabályok mellett is be lehetne kapcsolódni a tőkefedezeti pillérbe, a nyugdíjpénztárakba, de mindez mindenki számára megmaradna önkéntes alapon választható formának. E vitában most részletekbe menően természetesen nem akarok kitérni, és magam állást sem kívánok benne foglalni. (11.10) Annyiban igen, hogy a kormány által beterjesztett változatot én onnan közelítem meg, hogy éppenséggel a társadalmi igények, a garanciával kapcsolatos várakozások és sok minden más
