Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
118 jelentős része felveti azt a problémát, hogy nagyon rossz állapotban van az önkormányzati iskola, és ezt az állapotot összeveti az egyházi iskoláéval, amely jó állapotban van, és keresi a megoldást. Szó sincs itt semmi módon az egyházi iskoláról. Abban az értelemben persze szó van, hogy helyi anomáliákat vetnek fel, amelyekről az egyházi iskola igazga tója maga is jelzi, hogy például testi fenyítés időnként előfordult az egyházi iskolában, (Dr. Semjén Zsolt: Nem igaz!) ugyan nem az ő igazgatósága, hanem az előző igazgató alatt. Tehát itt egy helyi probléma elemzéséről van szó, semmiféle egyház elleni tá madásról. (Nagy zaj az ellenzéki oldalon.) A másik dolog az - ha be lehet fejezni a nagy kiabálások közepette; érdemes persze ezeket ténylegesen elolvasni , hogy a Szabad György által felvetett, szerintem is meghatározó jelentőségű tanszabadság megvalósulásának lényeges eleme - sajnos, nem az előző kormányzati ciklushoz kötődően - az egységes állami normatív támogatás, amely minden iskolába járó diák után jár, legyen az egyházi, alapítványi, magán- vagy önkormányzati iskola. Tehát ha tetszik, óri ási lépést tettünk ebbe az irányba 1996ban, amikor a parlamentben - körülbelül egy évvel ezelőtt - elfogadtuk ezt a törvényt. (9.50) A másik dolog, hogy a probléma az - amiről itt egy békéscsabai példa kapcsán újból felvetődik a vita, és nem lehet rendezn i két perc alatt , hogy ne csak egy egyházzal köttessen ilyen megállapodás; meg kell azt fontolni, hogy hogyan lehet minden egyes állampolgárnak biztosítani azt a jogát... - nemcsak a katolikus egyháznak, nemcsak a keresztényeknek, hanem azoknak is, akik hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó alapítványokat csinálnak, azoknak az önkormányzatoknak, ahova önkormányzati gyerekek járnak. Ezért kellene, hölgyeim és uraim, időnként nagyobb (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vehemenci ával harcot folytatni, hogyan lehet Magyarországon ténylegesen biztosítani minden szülő számára a tanszabadságot mint lehetőséget. (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) Szó sincs itt semmiféle katolikusüldözésről, arról van szó, hogy nem lehet kiemelni e gy iskolát, egy iskolafenntartót a sok közül. Ez egy globális... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) probléma, és ennek megfelelően kellene megoldani. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Ké tperces reagálásra megadom a szót Dobos Krisztina frakcióvezetőhelyettes asszonynak, Magyar Demokrata Fórum. DR. DOBOS KRISZTINA (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt a kérdést kellene felvetni: kinek az érdeke, hogy folyamatosan az egyházi iskolák elle n ingerelje a társadalmat. (Felzúdulás, derültség az SZDSZ padsoraiban.) Kinek az érdeke az, hogy az önkormányzat és az egyházi iskolák kiszolgáltatott helyzetben azt a pozíciót hozzák, hogy egymástól vegyék el azokat a szűkös anyagi javakat? Az én demokrá ciaképemben... (Horn Gábor: Olyan neked nincsen!) az a francia polgári társadalom él, hogy amikor a hatvanas években az egyházi iskolákat meg akarták szorítani, akkor a szülők olyan táblával vonultak Párizs utcáira, hogy: a mi gyerekünk nem jár egyházi isk olába, de kikérjük magunknak és tiltakozunk az ellen, hogy az egyházi iskolákat tönkretegyék. Sajnálatos módon Magyarországon nem ez van. Folyamatos félretájékoztatás jelenik meg az országban, hiszen az összes intézménynek nem több mint 22,5 százaléka egy házi intézmény. Amikor megkapták az iskolákat, a legtöbb egyház üresen kapta meg az iskolát, hiszen az önkormányzat a jogos tulajdonát, a felszerelést elvitte onnan, lehet, hogy az államosításkor azonban megtartotta. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nem igaz!) Az önkormányzatok megkapták a kárpótlást az épületért, az önkormányzatok több forrásból gazdálkodnak, miközben az egyháznak erre nincs módja, hiszen nem kérte vissza a vagyonát, és nagyon helyesen nem kérte vissza a vagyonát. (Zaj.)
